„Bolond, rendkívüli időket élünk” – így jellemezte Hernádi Zsolt, a MOL elnök-vezérigazgatója azt a krízishelyzetet, amit a nyári hőhullám okozott az országban. Így is le lehet persze írni az emberéleteket követelő klímakatasztrófát,
de azért ezek a szavak egy olajcég első emberének a szájából mégiscsak furán hatnak.
Ami aggasztóbb, hogy a probléma gyökereiről vonják el a figyelmet, miközben ugyanezen emberek újabb pusztító üzleteket jelentenek be. Mi az, amiről egy olajvezér nem beszél, amikor az ökológiai összeomlás már az energiaellátásunkat teszi próbára? És egyáltalán: miért volt olyan fontos, hogy egy ilyen ember kapjon főszerepet a hőhullámról szóló sajtótájékoztatón, miközben gyanús nemzetközi ügyleteiről a magyar államfő sem ad tájékoztatást?
Soha nem látott hőhullámok, kiszáradó folyók és tavak, kontrollálhatatlan erdő- és bozóttüzek, energia- és vízhiány. Nagyjából ezekkel lehet jellemezni azt a krízishelyzetet, ami az idei nyáron egész Európára lecsapott és immár több, mint 35 ezer ember halálát okozta. Az ENSZ egy friss jelentésében ráadásul először elismerte, a következő években biztosan túl fogjuk lépni azt a biztonságos küszöbértéket, amit a 2015-ös Párizsi klímaegyezményben lefektettek a világ kormányai. Ez azt jelenti, hogy a következő évtizedekben még több és súlyosabb természeti katasztrófával számolhatunk. Amivel kutatók és klímaaktivisták az elmúlt években még csak „riogattak”, már nem is annyira hat pánikkeltésként. A Mad Max-világ, amit eddig csak a képernyőkön láttunk, már nem csupán fikció: egyre inkább benne élünk.
„Háborút indítottunk a természet ellen. Most egy éghajlati háborús övezetben vagyunk”
– hirdette a Guardian hasábjain egy jellemzés, nagyon találóan. Ez a háborús övezet már Magyarországot is elérte. Az elmúlt években az egyre gyakoribbá váló hiperárvizek és a súlyosbodó aszályok után idén beköszöntött minden idők legmelegebb hónapja, a történelmi szárazságban már a katasztrófavédelem is segítségért kiált, de ha más nem, az egy centiméteren álló Duna látványa biztosan szembesített minket a klímavészhelyzet súlyával. Mondhatni, ezen a nyáron megtapasztalhattuk úgy igazán, hogy mi vár ránk mostantól, és mennyire ki vagyunk szolgáltatva az új éghajlatnak.
(…)