(…)
Ma már aligha tagadhatja bárki is, hogy az éghajlatunk az elmúlt 30-40 évben erőteljesen megváltozott. A klímaváltozás európai szinten azt jelenti, hogy Észak-Európa csapadékosabbá válik, és nő az intenzív csapadék, illetve az árvíz veszélye. Dél-Európában viszont a melegedéshez csökkenő nyári csapadék és növekvő aszályveszély társul. Közép-Európa – benne Magyarország – bizonyos értelemben átmeneti és különösen változékony terület, ezért egyszerre nőhet az aszály és az árvíz kockázata. E megállapításból már egyértelműen következik az egyik alkalmazkodási stratégia a hazánkba érkező vizek megfelelő módon történő visszatartása.
Magyarországra – részben méréseken alapuló becslés alapján – évente mintegy 114 köbkilométer víz érkezik be,
ehhez járul 50-55 köbkilométer hazai csapadék. A párolgással elmegy 65-70 köbkilométer, a folyókban távozó víz 115 köbkilométer, tehát a becslések szerint több víz távozik, mint amennyi bejön. A bejövő víz fő forrása a Duna, amelynek éves átlagos vízhozamát Nagymarosnál mérve 80-85 köbkilométerre becsülik (ez átlagosan 2600 köbméter/másodpercnek felel meg), ezt követi a Tisza 10-12 köbkilométerrel (300-400 köbméter/másodperc), majd a Dráva, Mura és Rába együttesen 10-15 köbkilométerrel.
(…)
A Magyarország területére érkező vízből öt-hat köbkilométert használunk fel, ennek legnagyobb része (50-55 százalék) az energiatermelést szolgálja (nagyrészt hűtővíz), a mezőgazdasági felhasználás 25-30 százalékot tesz ki, ez a vízmennyiség főleg az öntözést szolgálja, de számottevő szerepe van az állattenyésztésnek és a halgazdaságoknak is. Az ipari felhasználás aránya 10-15 százalék és a lakosság mintegy 10 százalékos részaránnyal szerepel.
Itt rögtön meg kell jegyezni, hogy a felhasznált víz nem vész el.
A hűtővíz visszakerül a folyókba, hasonlóképpen az ipari és a lakosság által felhasznált vízmennyiség is,
ami pedig a párolgást illeti, nagyon hasznos tevékenységet végez: hűti a környezetet és a kisvízkör keretében, eső formájában újból leeshet, esetleg még az ország területén.
Inkább azon kell elgondolkodni, hogy a már egyszer felhasznált vizet – megtisztítva – hogyan lehetne, például ipari, mezőgazdasági célokra újból hasznosítani, ha ez hosszú távon gazdaságosabbnak bizonyul, mint a friss vizek kivétele.
(…)