Azoknak az amerikaiaknak, akik követik az orosz–ukrán háborút, az elmúlt néhány hónap nagyon furcsának tűnhet. A nyár első felében a Kijevből érkező történet – amelyet számos nyugati médium is megismételt – az volt, hogy Ukrajna győzelemre áll. Aztán nem sokkal a júliusi NATO-csúcstalálkozó után Kijev bejelentette, hogy nincs elegendő elfogórakétája ahhoz, hogy megelőzzön egy téli katasztrófát. Azt mondták, az országnak 300 rakétára van szüksége a túléléshez. Még ha ez a 300 rakéta meg is érkezik, aligha lesz elegendő ahhoz, hogy egy Ukrajna méretű országot megvédjen az orosz ballisztikus támadások és siklóbombás csapások puszta tömegétől. Most szeptember van, és Ukrajna azt mondja, 27 milliárd dolláros hiánnyal néz szembe a védelmi finanszírozásban. Úgy tűnik, óriási különbség van a PR-kampány és az ukrajnai valóság között.
Valamennyit tudok erről a PR-kampányról. Zelenszkij elnök első sajtótitkára voltam, 2019-ben vele együtt léptem hivatalba. 2021-ben távoztam, és továbbra is rokonszenveztem az elnökkel, miközben az orosz invázió ellen harcolt. 2025-re azonban arra a következtetésre jutottam, hogy Ukrajna soha nem lesz képes katonailag megnyerni ezt a háborút. Az egyetlen megoldás a tárgyalásos béke.
(...)
Ukrajna a Szovjetuniótól való függetlenné válása óta eltelt 35 évben lakosságának több mint felét elvesztette. A legnagyobb népességcsökkenés Oroszország teljes körű inváziója óta következett be. A legvisszafogottabb becslések szerint mintegy 20–25 millió ember maradt a Kijev által még ellenőrzött területeken. Nagyjából a felük nyugdíjaskorú. Legfeljebb négymillió férfi van hadköteles korban. Oroszország ennek körülbelül tízszeresét kitevő hadköteles korú férfiállományból meríthet. Egy felőrlő háború folytatása ezért nem hősiesség, hanem nemzeti öngyilkosság. A Zelenszkij-kormány mégis ezt a stratégiát követi.
(...)
Ugyanezekből a párhuzamokból sokat látunk Ukrajnában. Rendkívüli módon a korrupció a közvélemény-kutatásokban a háborúval vetekszik mint az ország legnagyobb problémája. Vannak az ukrán kormányban olyanok, akik dollármilliókat keresnek ezen a háborún. Engem éppen most szankcionált a Zelenszkij-kormány azért, mert ezt nyilvánosan kimondtam.
Eközben hétköznapi ukrán férfiak hónapokig nem hagyják el otthonukat, mert félnek az utcán rájuk vadászó kényszersorozó osztagoktól. Beszámolók szólnak arról, hogy fogyatékkal élőket küldenek a frontvonalbeli harcokba, férfiak rejtélyes körülmények között halnak meg a toborzóirodákban, és nők küzdenek azért, hogy megmentsék férjüket attól, hogy fényes nappal elrabolják őket. Az ukrán ombudsman szerint a kényszersorozó razziák során elfogottaknak mindössze 2–3 százaléka jut el valaha a frontvonalra. Sokan fizetnek, olykor több tízezer dollárt, hogy kivásárolják magukat. A rendszert övező korrupció éves szinten dollármilliárdokra rúg. Nem hibáztatom a népemet azért, mert nem hajlandó harcolni egy olyan gépezetért, amelyben már nem hisz.
(...)