(…)
A modern nyugati világ legnagyobb tévedése az az illúzió, hogy a szociális jólét és a fogyasztás önmagában képes helyettesíteni a nemzetet összetartó mítoszt és narratívát. Egy olyan állam, amely kizárólag sztenderdizált fogalmak szerint működik, és a jóléti szolgáltatások fenntartására épül, nem „közös terv”, hanem egy mechanikus állam.
Ez a mechanikus struktúra valójában egy „örök jelent” akar konzerválni, ahol a polgár fogyasztóvá, a politika pedig puszta menedzseléssé zsugorodik. Egy pusztán materiális alapokon nyugvó rendszerből azonban hiányzik a transzcendens vagy távlati elképzelés.
A szociológiai felmérések (például a hazáért való harc készségének drasztikus visszaesése Nyugat-Európában) pontosan ezt a válságot tükrözik. A fogyasztói társadalom és a tegnapi kényelem védelme nem olyan program, amelyért az egyén hajlandó lenne áldozatot hozni.
Amint a gazdasági racionalitás már nem képes biztosítani a megszokott életszínvonalat, a mechanikus állam mögül elpárolog a lojalitás.
Ha a nemzet jövője tehát nem a múlt kötelékeitől, hanem a támogatók számától és a közös jövőbe vetett hittől függ, akkor Európa magországai válaszút előtt állnak. A puszta materiális jólét és a fogyasztás konzerválása nem nemzetépítő program, hanem egy végelszámolás kezdete. Ortega és Renan szellemében ki kell jelentenünk: ha Európa nem képes új, hús-vér, mozgósító erejű jövőképet és közös történelmi feladatot felmutatni polgárainak, a mechanikus államok látványos homlokzata mögött a nemzetek elkerülhetetlenül megindulnak az eltűnés útján.