2020. szeptember 15-én Donald Trump láthatóan nem egy egyszerű diplomáciai megállapodás aláírására készült a Fehér Ház déli gyepén.
„Azért vagyunk itt ma délután, hogy megváltoztassuk a történelem menetét”
— kezdte beszédét az amerikai elnök első ciklusának végén járva, majd néhány mondattal később bejelentette, hogy évtizedek konfliktusai után elérkezett „egy új Közel-Kelet hajnala”. Mellette Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, Abdullah bin Zayed emirátusi külügyminiszter és Abdullatif bin Rashid Al Zayani bahreini külügyminiszter.
A túlzó szavak mögött persze valóban történelmi jelentőségű diplomáciai fordulat állt. Az Egyesült Arab Emírségek és Izrael aznap aláírták a békéről és teljes normalizációról szóló szerződésüket, Bahrein pedig külön nyilatkozatban állapodott meg Izraellel a diplomáciai kapcsolatok létrehozásáról. A három ország emellett aláírta a közös Abraham Accords Declarationt is. Ezzel az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein lettek az első két arab állam — Jordánia 1994-es izraeli békekötése óta —, amelyek normalizálták kapcsolatukat Izraellel.
Már maga az „Ábrahám-megállapodások” elnevezés is azt érezteti, hogy Washington valami nagyobbat szeretett volna látni az egyezségekben, mint egyszerű külpolitikai alkut, hiszen a név a zsidóság, a kereszténység és az iszlám közös pátriárkájára utalt, a közös nyilatkozat pedig vallások közötti párbeszédről, együttműködésről, valamint a béke, a biztonság és a jólét közös közel-keleti víziójáról beszélt. Az emirátusi-izraeli szerződés ennél konkrétabban fogalmazott: egy „stabil, békés és prosperáló” régió megteremtését nevezte meg célként (szó szerint), miközben a két ország nemcsak diplomáciai kapcsolatokat vállalt, hanem a befektetésektől, valamint a turizmustól a technológián, energián és egészségügyön át egészen a polgári repülésig számos területen együttműködést irányzott elő.
(...)
Aztán jött 2023. október 7. Vele együtt pedig visszajött az a probléma is, amelyet 2020-ban olyan ügyesen igyekeztek félretenni, szinte szőnyeg alá söpörni: a palesztin kérdés. A Hamász támadása, majd az izraeli válasz és a gázai háború után már elég nehéz volt úgy tenni, mintha az arab-izraeli normalizáció története ettől függetlenül folytatható volna.
Pedig pontosan ez történt.
Ha 2020-ban az volt a nagy kísérlet, hogy Izraellel akkor is lehet-e kapcsolatot rendezni, ha közben nincs megoldás a palesztinokra, akkor 2023 ennek elég brutális stressztesztje lett. Sőt, ha erre 2023 őszén lett volna fogadási piac a Polymarketen, ezen a ponton biztosan arra tettem volna a pénzem, hogy az új arab-izraeli kapcsolatok közül legalább néhány rámegy a háborúra.
Elbuktam volna a pénzem, nem ment rá.
Az Emírségek nem szakították meg diplomáciai kapcsolataikat Izraellel, sőt az izraeli nagykövetség mai napig is működik Abu Dhabiban, a 2023-ban életbe lépett gazdasági megállapodás sem tűnt el, továbbá a két ország között kiépített intézményes kapcsolat túlélte eddig azt a háborút is, amely közben egyébként Abu Dhabi egyre keményebben bírálta az izraeli kormány palesztin politikáját.
Na, és itt aztán igazán érdekessé kezd válni az Ábrahám-megállapodások története, hiszen hat év távlatából nem az a legmeglepőbb, hogy Trump “új Közel-Kelete” nem egészen úgy született meg, ahogy azt 2020-ban a Fehér Ház gyepén megálmodta. Sőt, ismerve Trumpot, ez talán kevésbé meglepő, így az érdekesebb kérdés abszolút az, hogy miért nem omlott össze semmi, ami ténylegesen létrejött.
(...)
Szóval hat évvel később talán már valamivel könnyebb eldönteni, igaza volt-e Trumpnak, amikor szeptember közepén „egy új Közel-Kelet hajnaláról” beszélt. Hát, nem egészen. Bármilyen meglepő, a palesztin kérdés nem tűnt el attól, hogy néhány arab állam úgy döntött, többé nem vár a megoldására. Ha innen nézzük, Trump új Közel-Kelete elég messze van attól, amit azon a napsütéses délutánon beharangozott — persze a tőle megszokott visszafogottsággal.
Csak közben az Ábrahám-megállapodásokat kudarcnak nevezni legalább akkora tévedés lenne, mint készpénznek venni mindazt, amit Trump 2020-ban hozzájuk ígért. A kétoldalú normalizáció pragmatikus modellje kétségkívül működött: az izraeli-emirátusi kapcsolat túlélt egy gázai háborút, diplomáciai balhékat, valamint egy regionális konfliktust is. Az a feltételezés viszont, hogy ebből a palesztin kérdés megkerülésével egy új közel-keleti rend épülhet fel, egyelőre nem igazolódott — Szaúd-Arábia távolmaradása pontosan megmutatta a modell határait.
Donald Trump 2020-ban „egy új Közel-Kelet hajnalát” ígérte. Hat évvel később ennél kevesebb, de valósabb eredmény maradt: az Ábrahám-megállapodások megváltoztatták az arab-izraeli kapcsolatok játékszabályait, de a régió alapvető konfliktusait nem tudták felülírni.