Hegedűs Zsolt cselekedete, hogy történelmi felekezetekkel egyeztetett a szívhangrendeletről, társadalmi hullámokat vetett. Komoly koponyák méltatlankodnak, a Szemlélekben pedig Szőnyi Szilárd egyenesen azt a kérdést teszi fel, hogy tilos-e a kérdésben egyeztetni és WHO-ajánlásokat (sic!) citál Hegedűs védelmére.
Szőnyit, és a Szemléleket, egy valóban hiteles magyar keresztényt és egy valóban hiteles magyar keresztény portált is védekezésre kényszerít a közhangulat.
Pedig nem kellene védekezni.
Mert Hegedűs betámadása a kádári Magyarország posztkomcsi reflexének megnyilatkozása, amelyben önmagát saját, kontextuson kívüli egydimenziós karakterénél fogva lincshangulatba hozza és másokkal is ezt tenné.
Nem. Ácsi.
Hegedűs, aki református lelkészi családból származó, világot látott, széles látókörű és felvilágosult elme, pontosan tisztában van azzal, hogy az egyház és az állam szétválasztása helyes.
Hegedűs doktor továbbá nem kíván nőket akaratuk ellenére szülésre kényszeríteni, mert ismeri az Evangélium igéjét és tiszteli az emberi méltóságot, amely számára a gyermeket szíve alatt hordó anya méltóságát és önrendelkezését is jelenti.
Akkor is tiszteli, ha ezen a ponton a világi jog és az Ige megbicsaklik. Mert megbicsaklik.
De Hegedűs doktor nem pap és nem is kívánja a kérdés szabályozását papi kezekbe adni.
Ezt csak a felháborodott horda-mód vak hangadók sugallják.
(…)