(...)
De a lényeg!
Orbán iszonyú éles. Még mindig.
Döbbenet..
Másik kávéház.
Más dimenzió.
Másik univerzum.
Mert tényleg nem megbántva senkit, de vannak új, fiatal politikusok.
Ügyesek, okosak, pengék.
Jól beszélnek.
Szorgalmasak.
Jól érvelnek.
Jók.
De Orbán mellett nyeretlen kétévesnek tűnnek.
Eskü, nem bántásnak szánom, de ez a helyzet.
Eltelt a nyár, a volt miniszterelnök pihent. Ráfért.
Én is ezt csináltam.
Oké, én tét nélkül, hobbiból, a saját szórakoztatásomra posztolgattam.
De nyilván hulla fáradt voltam.
Ez a kampány valami egészen brutális volt.
Orbán Viktorral meg úgy voltam, hogy lehet, elengedte ezt a politika dolgot.
De aztán most felment a pódiumra, elkezdett beszélni, és hát,
nem..
nem engedte el ezt a politika dolgot.
Nagyon nem.
És ez rohadt jó.
Mert végre elkezdtem reménykedni.
Egy tetterős, aktív, bátor, és iszonyú éles fickót láttam.
Akinek minden szavára figyeltem.
Így voltam a kampányban is?
Nem..
Hosszú volt az a kampány. Végigsprinteltünk egy maratont.
Azt meg nem lehet.
Még neki sem.
De kipihente magát, feltöltődött, és visszatért.
Két óra alatt megmutatta ki a legkeményebb, legtökösebb, legokosabb fickó a kocsmában.
Rendben lesz ez.
Jó volt.