(…)
Amíg a piaci folyamatok absztrakt, távoli dolgok, addig a bevándorlók és a menekültek ugyanazokban a terekben élik az életüket, mint a szélsőjobboldali pártokra szavazó emberek jelentős része. Ők a szomszédok, az ápolók a kórházban, az eladók a boltban, vagy éppen együtt állnak sorban a „normális németekkel” ingyenes élelmiszercsomagokért. A szociális biztonságot nyújtó intézmények elleni folyamatos támadások, és a lecsúszástól való krónikus félelem környezetében pedig
könnyű úgy érezni, hogy amíg ők hiába dolgoznak, másoknak akár anélkül biztosít segítséget az állam, vagy a társadalom, hogy megdolgoztak volna érte.
Ha valakinek nehézséget okoz, hogy befizesse a hó végén a számláit, de azt látja, hogy a menekültek és munkanélküliek lakhatási támogatást kapnak, vagy ha nincs pénze megjavítani tönkremenő mosógépét, viszont a szír szomszédja adományként kap egy új porszívót, akkor érezheti úgy, hogy másokra jut a figyelem, amit valójában ő érdemelne.
Ezekre a sérelmekre erősítenek rá az olyan cikkek, híradások, amelyek a valódi gazdasági okokat elfedve, a migrációt mutatják be a költségvetési, és közbiztonsági problémák okozóiként. Maguk a mainstream pártok is előszeretettel próbálkoznak azzal, hogy a gazdagoknak tett kedvezményeikről, vagy épp a megszorító intézkedéseikről úgy tereljék el a figyelmet, hogy azokat a németországi lakosokat kiáltsák ki bűnbakként, akik nem fehérek, és esetleg nem német az anyanyelvük – vagy sok esetben inkább nem az az egyetlen anyanyelvük. Így nem arról van szó, hogy a döntéshozók képtelenek megszervezni egy városrész takarítását, elvégeztetni a karbantartási munkálatokat, vagy a döntéseik következtében bezárnak a gyárak, csődbe mennek a vállalkozások, és ezért lerohadnak a munkások és bevándorlók által lakott városrészek, és a kilátástalanság következtében az emberek egy része alternatív megélhetési források után néz, hanem úgy tesznek, mintha törökök, arabok, bevándorlók általában, kultúrájuknál fogva hajlamosak lennének a bűnözésre.
Épp ezért nem igaz a Magyarországon is népszerű megfejtés, hogy azért szavaznak az emberek az AfD-re, mert a CDU és az SPD túlságosan puha lenne a menekültekkel és a bevándorlókkal szemben. Ezek ugyanis nem győzik megvalósítani a jobboldali kihívó programját.
A német kormány konkrétan az iszlamista talibánnal dolgozik együtt annak érdekében, hogy minél több embert toloncolhassanak ki Afganisztánba,
miközben felfüggesztik a családegyesítés intézményét, megvonják a menedékkérőknek juttatott szociális támogatásokat, és szigorítják a határellenőrzést. Olykor iszlamofóbiában is igyekeznek rálicitálni az AfD-re, például amikor Friedrich Merz arról beszél, hogy a migráció problémát jelent a városkép szempontjából, vagy amikor a jelenlegi belügyminiszter, Alexander Dombrindt kijelenti, hogy: „az iszlám – mindegy melyik formájában – nem tartozik Németországhoz”. Mondja ezt annak a több százezer munkásnak a vallására, akik nélkül a háború utáni nyugatnémet gazdasági csoda elképzelhetetlen lett volna.
Az emberek tehát azért választják inkább az új (szélső)jobboldalt a CDU és az SPD helyett, mert úgy érzik, hogy az AfD hitelesebb válaszokat kínál az őket érintő válságokra. A recept azonban azonos: a nemzetgazdaság fejlesztése a tőkének nyújtott kedvezményekkel. Az elmaradó eredményekért pedig a megegyezés szerint a bevándorlók lesznek felelősek.