(…)
Az elmúlt 16 év politikai kereszténysége után persze érthető, hogy sokan érzékenyek az egyházak közéleti szerepvállalására. Kétségtelenül vannak jelenségek – ide sorolható például a közéleti aktivizmust folytató CitizenGO tevékenységének, illetve retorikájának jó része –, amelyeket hívő emberként is erős fenntartásokkal érdemes kezelnünk. Ezzel együtt nőijog-védő barátainknak csak azt javasolhatjuk, hogy engedjék meglepni magukat, hiszen
azért akadnak olyan egyházi megszólalások, amelyek üdítően empatikus módon szólnak a kérdésről.
Közéjük tartozik Kocsis Fülöp görögkatolikus érseké, aki a Magyar Kurír tudósítása szerint egy, a témában szervezett minapi konferencián így fogalmazott: „Sokszor ott rontjuk el, hogy képviseljük az Egyház tanítását, de ezt nem szeretettel tesszük. Egy kereszténynek adott helyzetekben szeretettel kell közelítenie egy várandós édesanyához, aki legalább olyan fontos, mint a magzat. Nem szabad szembefordítani a két életet egymással (…) ha erre az élethelyzetre azt mondjuk, ez gyilkosság, ne légy gyilkos, az egy gyilkos magatartás.”
Ami a vallási szervezetekkel történő egyeztetést illeti, még ennél is többet mondunk. Nem más, mint az abortuszjogok egyik nemzetközi élharcosa, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) javasolja az államoknak, hogy a terhességmegszakítás szabályozásában releváns szereplőként – kvázi stakeholderként – kezelje az egyházi vezetőket és a vallási intézményeket.
(…)