ÚJ ÁVH ALAKUL, A TERROR HÁZA PEDIG BEZÁR (bizonytalan ideig). A történelem minden egybeesésének jelentése van
Ma Tarr Zoltán megszüntette Schmidt Mária főigazgatói megbízatását a Terror Háza Múzeum élén.
Huszonnégy év után.
Schmidt Mária az egyik legbátrabb magyar nő, akit ismerek. Egész életében egy szabad, független, magabíró és büszke Magyarországért dolgozott. Nem sodródott a korral. Nem igazodott ahhoz, hogy éppen mit illik gondolni a magyar történelemről. Volt és van szabad véleménye. Volt és van bátorsága. És ami ennél is ritkább: volt és van ereje intézményeket építeni a szabadság köré.
Emlékezni és emlékeztetni. Ez Schmidt Mária munkájának egyik legfontosabb parancsa.
Neki köszönhetjük az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójának Magyar Szabadság Évét is. Azt az emlékévet, amely újra arcot és nevet adott a pesti srácoknak és lányoknak.
A rendszerváltoztatás harmincadik évfordulóján, a „30 éve szabadon” emlékévben pedig újra arra emlékeztetett bennünket, milyen különleges esztendő volt 1989: annus mirabilis, a csodák éve. Arra, hogy a szabadság nem magától értetődő állapot, hanem teljesítmény. Valami, amit ki kellett vívni – és amit meg is kell őrizni.
Schmidt Mária huszonnégy éven át épített és épít ma is. Most pedig a rombolással találta szemben magát.
És talán nem is az a legfájdalmasabb, hogy ma nyilvánvalóan politikai okokból megszüntették a megbízatását.
Sokkal fájdalmasabb az a méltatlan helyzet, amelybe a Terror Háza Múzeumot és az ott dolgozó embereket hozták. Hetek óta bizonytalanság, átszervezés és egymásnak ellentmondó döntések között próbálják megérteni, mi lesz azzal az intézménnyel, amelynek huszonnégy éven át világos küldetése volt. Ma pedig a múzeumot be is zárják.
Itt már régen nem egyszerűen átalakításról van szó. Hanem leszámolásról. Bosszúról. Vendettáról.
Arról a régi kísértésről, hogy ami az előző korszakhoz tartozott, azt nem továbbvinni, jobbá tenni vagy megőrizni kell, hanem eltörölni. A múltat végképp eltörölni.
Pedig a történelem egyik tanulsága éppen az, hogy ez még senkinek sem sikerült.
Schmidt Mária huszonnégy évnyi munkáját sem lehet egy miniszteri döntéssel kitörölni.
Ott marad a Terror Háza falaiban, a kiállításaiban, könyvekben, filmekben, emlékévekben – és mindenekelőtt abban, ahogyan egy egész nemzedék megtanult a XX. századi diktatúrákra, a náci és kommunista terror áldozataira, 1956 hőseire és a magyar szabadság történetére tekinteni. Egy egész nemzedék megtanulta a vezérfonalat: AHOL A HŐSÖKET NEM FELEJTIK, MINDIG LESZNEK ÚJAK.
Schmidt Mária marad. FOLYTATJUK.
A cél nem változik: egy szabad Magyarországért.
A cél nem változik: egy szabad Magyarországért.