(...)
Izraelnek egyetlen feladata van: a saját életben maradását garantálni, by any means necessary, nem pedig valami PR-háborút megnyerni. Nem Izrael választotta ezt a háborút. Rákényszerítették egy, a soá óta nem látott, példátlanul brutális mészárlással és pogrommal.
Izrael védekezik Gázában, a fegyveres terroristákat célozza és likvidálja, dokumentálhatóan mindent megtesz a civil életek megkíméléséért – de a nemzetközi jog önmagában nem tiltja civilek megölését. Szándékos meggyilkolásukat természetesen igen. De ha
a Hamász mondjuk egy gázavárosi kórházba beágyazva koordinálja az Izrael elleni gyilkosságokat, akkor attól még az a kórház nemzetközi jogilag teljesen legitim katonai célpont.
Eggyel több tény, ami önöket láthatóan nem érdekli.
(...)
A két hazaáruló rendező filmjének narratívája ugyanis szinte pontosan az, amit az iszlamisták végig bizonyítani akartak: hogy nem ők terveznek genocídiumot a zsidó állam ellen, amelynek október 7-e a főpróbája volt, hanem a védekező Izrael folytat népirtást a palesztin nép ellen. Nem tudom, látták-e, hogy
a Hamász a Telegram-csatornáján a NAZÁ-t javasolta bizonyítékként Izrael ellen a hágai Nemzetközi Bíróság előtt folyó eljáráshoz.
A terrorista szervezet rendesen megdicséri a filmet, köszönetet mond a velencei díjért, és a nemzetközi visszhangot annak bizonyítékának tekinti, hogy „az igazság” napvilágra került. Fun fact: utoljára 1935-ben volt ekkora közönségsikere „dokumentumfilmnek” Velencében, Leni Riefenstahl „Az akarat diadala” c. alkotása.
Akkor is 25 percig tapsolnának, ha egy dokumentumfilm a Hamász október 7-i gyilkosságait, kínzásait, csonkolásait mutatná be? Jut eszembe, van is ilyen, látták? Csak viccelek. Tényleg, miért tanúsítanak teljes közönyt eziránt, valamint a szudáni népirtás, a nigériai és kongói keresztényüldözés, a kínai Hszincsiang internálótáborai iránt? Az iráni nők és ellenzékiek iránt?
Önök nem feministák és jogvédők véletlenül? Vagy csak szelektíven? Ha az elkövető fekete vagy muszlim, szabad kezet kap? Értem.
Önök talán nem is Izraelt gyűlölik elsősorban, hanem azt a szabad, kapitalista Nyugatot, ahol önök – szégyenszemre – szabadon azok lehetnek, akik. Akikre teljesen illik a régi mondás: „Mi vagyunk azok az emberek, akiktől a szüleink mindig óvtak minket.”