(...)
Az alapállapotunk ezért hajlamos az elégedetlenség irányába eltolódni. Ennek aztán van egyéni és társas következménye, kultúrája, stílusa, erkölcse.
Hogy mi a politikai következménye? Egyebek mellett az, hogy egy idő után még a legjobb kormányt is a pokolba kívánják a választók. Ráadásul a kormányok idővel nem jobbak, hanem fáradtabbak, gőgösebbek, unalmasabbak szoktak lenni.
A közéleti frusztráció haragban, indulatban, cinizmusban, elfordulásban talál magának menekülő útvonalat. De mégse csak tragédia a szinte állandó csalódás: ez nyit új utakat. Az elégedetlenség.
Ezért aztán merjünk elégedetlenek lenni. Másmilyenek egyébként se lehetnénk.
(...)