(...)
Az európai politika következő éveinek egyik legfontosabb kérdése az lesz, hogy valóban képes lesz-e az EU világpolitikai hatalmi központtá válni.
Ettől még nagyon messze van. A folyamat ráadásul attól a populizmus által áthatott európai politikai környezettől is függ, amely jelenleg kevés okot ad a derűlátásra. A német kormány egyre szorultabb helyzetben van az Alternatíva Németországért előretörése miatt, a jövő évi francia elnökválasztáson komoly esélye lehet a szélsőjobboldal jelöltjének, Olaszországban pedig Roberto Vannacci felemelkedése még inkább jobbra tolhatja a politikai napirendet a következő választás után.
Az előjelek tehát aligha kedvezőek.
Az Európai Unió azonban eddig újra és újra átvészelte azokat a válságokat, amelyekről sokan azt gondolták, hogy megbénítják vagy szétszakítják.
Orbán Viktornak sem sikerült elfoglalnia Brüsszelt. Most azonban még ennél is nagyobb próba következhet. A geopolitikai viharok közepette ugyanis egyre kevesebb szereplő ragaszkodik következetesen a szövetségekhez, a kiszámítható szabályokhoz és ahhoz, hogy a nemzetközi politika ne csak az erősebb akaratáról szóljon.
Európa ereje ma még korlátozott, de éppen ezért lenne különösen fontos, hogy megőrizze politikai józanságát. Mert egy olyan világban, amelyben mind több vezető az erő demonstrálását tekinti politikának, már az is komoly érték, ha valaki továbbra is az együttműködésben, a kompromisszumban és a szabályokban keresi a kiutat.
(...)