(...)
Lőrincz Dorothy: Attila, ha már így érintett is vagy, mert te pont 2006 júniusától lettél az MSZP frakcióvezető-helyettese, ti frakcióként hogy éltétek meg az őszödi beszéd kiszivárgását, és mi volt az első reakciótok?
Mesterházy Attila: Hát, bennünket is megdöbbentett. Sokan akkor úgy gondoltuk, hogy nagyjából ezzel a kormányzásnak vége van, tehát ezt a típusú botrányt nem nagyon lehet túlélni. Aztán másképpen alakultak a dolgok, de politikai szempontból végül is igaz volt a várakozás, mert
ez egy „dead man walking” típusú helyzet volt: ugyan megmaradt a kormány, megmaradt a miniszterelnök, de onnantól kezdve bizonyos szempontból vergődéssé vált a kormányzás.
(...)
Jeszenszky Zsolt: Sokan kérdezik tőlem (...), hogy meddig lehet azt csinálni, amit Magyar Péter csinál: ezt az alibi kormányzást, ezt a show-műsort. Érthetetlennek tartják, hogy mennyi minden kiderült már, meg mennyi olyan megnyilvánulása volt, ami minden normális helyzetben teljesen szétzilálná a népszerűségét, és hogy lehet, hogy még mindig ilyen erős. Nyilván már foszladozik, de még mindig erőteljes.
Én mindig Gyurcsány Ferencet szoktam példaként felhozni. Gyurcsány Ferenc 2004-ben lett kormányfő, és talán onnantól
2006. szeptember 17-ig golyóálló volt. Hiába derültek ki róla mindenféle stiklik, hiába csinált többször hülyét magából, hiába volt sokszor nyilvánvaló, hogy hazudik, semmi nem ártott neki.
Meg is nyerte a választást 2006-ban. Azt gondoltuk, hogy ezzel az emberrel tényleg semmit nem lehet csinálni. És aztán egyszer csak, egy nap alatt gyakorlatilag mindennek vége lett számára.
És most is ez lesz: nem lehet tudni, mikor és mivel, de egyszer csak el fog jönni az a pillanat, amikor a társadalomban történik egy ilyen heurékaélmény, egy ébredés. És abban a pillanatban – lehet, hogy a „dead man walking” állapot itt is eltart még egy darabig – az eufóriának egy pillanat alatt vége. Meg kell várni, majd a Jóisten eldönti, mikor.
(...)
Mesterházy Attila: Ez olyan, mint a TISZA-frakció: amikor hülyeséget csinál a miniszterelnök, akkor mindenki asszisztál hozzá. Ez így volt akkor is, mert a hatalom összetart. Ezt most nem pejoratívan mondom, félreértés ne essék. Rajta van a kormányzás súlya, van egy nagy többséged, kormányzó párt vagy, újra megnyerted a választást, ez sok lehetőséget ad a politika megvalósítására.
A folyosói beszélgetésekben mondták, hogy hát, ez így nincs jól. De amikor bementünk a frakcióülésre, akkor mindenki ült és nézte a cipőfűzőjét. Amikor valaki ezzel kapcsolatban kritikai észrevételt tett, hogy „Feri, ez így nem jó”, vagy mást kéne csinálni, akár az elnökségi ülésen, akkor a miniszterek is a cipőjüket vagy az órájukat nézték, mert nem akartak kikerülni a miniszteri székből, és a többi, és a többi.
Az a rossz hírem Magyar Péter számára, hogy amikor ő hülyeséget csinál, bemennek hozzá, és azt mondják: főnök, még a gondolatod is jó. Felállnak, tapsolnak, hogy ez nagyon jó.
Ez egy emberi, pszichológiai reakció, félreértés ne essék. Minden kormányzó pártban így van. A Fideszben is ott volt a többség, a folyosón meg a büfében eldörmögtek, hogy hát, ez el lett cseszve, de amikor arról volt szó, hogy miért nem csináltok valamit, akkor azt mondták: hát, nem a mi dolgunk.
(...)
Volt egyfajta pártközvélemény. Ez azért fontos egy pártban, csak hogy a nézők értsék: a párttagok ott élnek a hétköznapi emberek között, az ország minden részén. Elmegy a henteshez, a piacra, a boltba, megszólítja az ismerős: tudom, hogy te MSZP-s vagy, mondd meg azoknak, hogy… vagy azt, hogy jól csináljátok.
(...)
Egy normális demokratikus párt így működik: visszatükröződik a társadalmi hangulat, nem a Facebookon, hanem a való életben. És ez a TISZÁ-ban nincsen, mert ilyen értelemben vett párt nincs. Ott a képviselőkön keresztül jöhet ez vissza, vagy jó esetben a Tisza Szigeteken keresztül, ha működik, de olyan pártpolitikai képződmény nincs, mert a párt független ezektől a dolgoktól.
(...)
A politikában van egy fontos szakmai kifejezés: várakozásmenedzsment. Megpróbáljuk az emberek várakozásait közelíteni a realitásokhoz. Na most ez nem történt meg. Sőt, szerintem az első száz nap miatt ennek idővel meg fogják fizetni a politikai árát.
És vannak olyan mondatok – ha már Gyurcsányozunk, hadd mondjam el –, amelyeket Gyurcsány Ferenctől is hallottunk, és most Magyar Pétertől is hallok hasonló stílust.
Hogy „el lehet ebből az országból menni, ha valakinek nem tetszik”, vagy hogy jönnek, tüntetgetnek, aztán hazamennek, mit kell ezzel foglalkozni.
Amikor egy politikus elkezd úgy fogalmazni, hogy ha nem tetszik a TISZA-szavazóknak, majd elpártolnak; persze, követek el hibákat meg olyan dolgokat, amelyek nem tetszenek a népnek, és akkor mi van? – ezek nem jó mondatok. Ez a túlzott magabiztosság, a nagyképűség, az, hogy nagyon nyeregben érzem magam. Ezek a mondatok később megbosszulják magukat, mert a végén a választópolgárok komolyan veszik, és tényleg elpártolnak, ahogy Gyurcsány Ferenc esetében is megtörtént.
(...)