(...)
Ez az úgynevezett „út a börtönbe” program ne tévesszen meg senkit. Ez nem a jogállam szent helyreállítása. Ez egy programozott, hideg politikai leszámolás ígérete, egyfajta olcsó, pszichés alamizsna azoknak, akik teljesen feladták, hogy a saját erejükből, a közösségre támaszkodva lépjenek előre az életben. Ha már saját sikered nincs, ha romokban az életed, ha a munkádat unod és gyűlölöd, a politika tálcán kínálja a hamis elégtételt: „Nézd, amott a magyar vállalkozók buknak, folyik a vérük a porban, hát nem csodálatos?” Nyálcsorgató káröröm – ezt kapja a nép, mert kenyér az már nincs, és nem is lesz.Miközben a tömeg a ringben zajló lincselésen ujjong, és tapsol a hazai vállalkozások kiszorításának, a külföldi tőke térnyerésével párhuzamosan a benzin és a gázolaj ára csendben az egekbe kúszik, a rezsiköltségek fojtogatnak, az önálló gazdasági lábaink pedig sorra törnek el.
De a tömegembert ez hidegen hagyja. Túl fájdalmas, túl nehéz lenne belegondolni abba, amit Bogár László megfogalmazott: Magyarország belpolitikája Trianon óta valójában kényszerű külpolitika. Egy olyan geostratégiai csapdahelyzet, ahol a mozgásterünk minimális, és ahol a nemzetközi vizeken való lavírozáshoz zseniális, hűvös, és mindenekelőtt racionális kormányosra lenne szükség.
Ehelyett mit kapunk? Egy olyan miniszterelnöki attitűdöt, amely kísértetiesen emlékeztet azokra az örök diákokra, akik felnőttként, teljesen feleslegesen iratkoznak be a sokadik egyetemre is. Nem azért teszik, mert lusták dolgozni – a tanulás felnőtt fejjel kőkemény munka –, hanem mert az iskolapadban élték át utoljára a tiszta sikerélményt.
A kormányfő pontosan ezt a szánalmas mintát követi: mivel az ország tényleges vezetésében, a globális gazdasági és politikai viharokban láthatóan iránytű nélkül, tehetetlenül hánykolódik a hajónk, újra és újra visszamenekül a tömegbe. Megmerítkezik a kampányidőszak mámorító, mesterséges szeretetében, és az örök diákokhoz hasonlóan újabb és újabb üres tapsviharral kábítja önmagát és a szédült táborát.Irány nincs, koncepció nincs, csak kontrollált káosz, aminek – ahogy Pokol Béla is világosan előrevetítette – nagyon rossz vége lesz. A hazai vállalkozói réteg eltiprása és a külföldi multik beengedése után a politikai marketing, a házmester-tempó és a feljelentgetések kultúrája egy darabig még elfedheti a valóságot, de a fizika és a közgazdaságtan törvényeit nem lehet átírni.
Amikor az üzemanyagár és a megélhetési válság formájában a kőkemény valóság kíméletlenül berúgja az ajtót, a gúnyolódás és a cirkusz hirtelen nagyon kevésnek fog bizonyulni. Kedves pécsiek, és mindenki az országban: ideje felébredni a hipnózisból, mert a számlát végül nekünk kell kifizetni, és a kárörömből nem lehet tankolni a benzinkúton.