Friedrich Merz „katasztrófának” nevezte a CDU mecklenburg–elő-pomerániai választási eredményét, ugyanakkor világossá tette: nem hátrál meg, és kancellárként, valamint pártelnökként is folytatja. A CDU szerinte hiába küzdött, végül „felőrölte az SPD és az AfD közötti kiélezett verseny”. Azt is elismerte, hogy a tartományi kampányokban „elmaradt a hátszél Berlinből”.
Az állam túl bonyolulttá vált
Merz a vereséget egy szélesebb német válság tüneteként értelmezte. Szerinte „az állam túl bonyolulttá vált”, a gazdaság mélyreható átalakulás közepén van, a társadalmi közbeszéd pedig „durvábbá és engesztelhetetlenebbé” vált. Úgy látja, az állami intézményekbe vetett bizalom is csökken, amit „bal- és jobboldali radikális pártok aktívan aláásnak”.
A kancellár ennek ellenére kizárta a politikai visszafordulást: „A válasz nem lehet a visszatérés a régi szép időkhöz.” Ehelyett azt akarja, hogy Németország ismét „a megújulás országa” legyen, bízzon saját erejében, és a felemelkedés, illetve a jólét ígérete a fiatalokra is érvényes legyen. Ludwig Erhard híres könyvére utalva úgy fogalmazott: „Jólétet a fiatal generációnak – tulajdonképpen ez lehetne a Jólétet mindenkinek folytatásának címe.”
Reformokkal az autoriter méreg ellen
Merz azt is elismerte, hogy a tervezett változtatások sokak számára terheket és új bizonytalanságokat jelentenek, eredményük pedig esetenként csak később lesz látható. Mégis kijelentette: „Éppen ezért ezeket a döntéseket most nem halaszthatjuk el. A reformoknak meg kell történniük.”
Beszéde legerősebb politikai állítása a reformok és a radikalizálódás összekapcsolása volt: „Ezek a reformok jelentik az ellenszert az autoriter méreggel szemben, amely az autoriter iránti vonzalommal együtt egyre mélyebben hatol be társadalmunkba.” Merz szerint a következő időszakhoz „gerinc, állhatatosság és türelem” kell, majd egyértelművé tette, hogy marad: „Ezt CDU-elnökként és mindenekelőtt országunk szövetségi kancellárjaként fogom végigvinni.”