Na, de volna itt egy kormányzati ígéret, amelyről mintha máig sem sikerült volna mérleget vonni, sőt, mintha a kormányon belül is lenne némi zűrzavar a teljesülést illetően. Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter, korábbi református lelkész nem egész 100 nap elteltével lelkesen adta hírül, mit is ünneplünk augusztus 20-án: „Az ország első szabad augusztus 20-i ünnepségét”. 2025 augusztusában tehát még nem volt szabad a magyar, 2026. augusztus 20-ára viszont már teljesen azzá vált, állítja implicite a politikus. Igen ám, de valamelyik kormányszóvivő most eggyel árnyalta a helyzetet: „egy szabadabb Magyarországot lehetetlen száz nap alatt megépíteni” – mondja, de azért a már elért eredmények közé sorolja, hogy „senkinek nem kell félnie a véleménye miatt” (és tényleg: ma már, ha valaki 13 óra 40 perckor megjegyzést tesz a Facebookon a kormányfő öltözetére, végre nem kell attól tartania, hogy senki nem szól be neki – hiszen 13 óra 44-kor már kérdi is tőle ingerülten a miniszterelnök, hogy „esetleg eldönthetem, hogy mit viselek egy megemlékezésen?” (Hogyne. „Esetleg” a választópolgár pedig eldöntheti, hogy a kormányfői „kommenteld” felszólításnak engedelmeskedvén milyen szavakkal kommentel egy Facebook-poszt alatt?)).
A helyzet tehát zavaros kissé – ahhoz, hogy megállapítsuk, mi is az igazság, szabad-e a magyar vagy még nem egészen, a református Tarr Zoltán kedvéért hívjuk segítségül a híres prédikátort, Cseri Kálmán református lelkipásztort: „Aki haragszik és konzerválja magában a sérelmeket, a keserűséget, az rab. Kényszergondolatok és kényszerindulatok kínozzák. Aki megbocsátott, az szabaddá válik. Teljesen független attól, hogy ki mit tett ellene, ki mit szól hozzá”.
Aki kulturális miniszter létére visszatérően a tatárjárásnál is rombolóbbnak minősíti az elmúlt 16 évet, azt bizony kényszergondolatok kínozzák. Aki értelmiségiként 1993 adventjén arról merengett a Beszélőben, hogy ők, liberálisok mennyivel jobban gyűlölik a másikat, most pedig, 2026 nyárutóján azt adja elő a Facebookon, hogy bármiféle tiszás döntés bírálata szabadságellenes orbánista tett – nos, az ilyen ember 1993-ban és 2026 augusztusában egyaránt rab. De valami egészen roppant béklyó nehezedik rá fejben: jóhiszeműen legalábbis semmi mással nem magyarázható Kornis Mihály azon állítása, hogy Magyar Péter kormányának döntései „az évezredek óta első tisztességes magyar kormányzat döntései”. A többes szám szemantikailag minimum két évezredet jelöl – úgy értendő ez vajon, hogy a magyar állam történetében Kr. u. 26 óta egészen eddig nem akadt tisztességes vezetés? A Sulyok Tamást kipenderítő kabinet az első, amely megüti azt a mércét, amelyet a Batthyány-kormány például minden egyes nekifutásnál levert? Deák Ferenc igazságügy-miniszter csak vergődött?