(...)

Nem kell rögtön jól teljesíteni

Szeptember első heteiben a gyerekeknek nemcsak a reggeli keléshez és az órarendhez kell visszaszokniuk, hanem újra meg kell találniuk a helyüket a közösségben, fel kell venniük a kapcsolatot a pedagógusaikkal, és ismét meg kell tapasztalniuk, hogy mire képesek az iskolában. Mindez időt és fokozatos alkalmazkodást igényel, ahogyan a tanév ritmusának felvétele a szülők és a pedagógusok számára sem egyik napról a másikra történik. Bizonyos értelemben szeptemberben mindenki újra „beszokik” az iskolai hétköznapokba.

Nem attól indul jól a tanév, hogy már az első naptól mindenki időben érkezik, hiánytalan a felszerelése, elkészül minden feladat, a gyerek lelkes, a szülő nyugodt, a pedagógus pedig végtelen türelemmel old meg minden helyzetet. Ilyen hibátlan működés nem reális mérce. Az első hetek kisebb zökkenői önmagukban nem jelentenek problémát; sokkal fontosabb, hogyan reagál rájuk a család és az iskola.

Egy jól működő családi vagy iskolai közeg nem attól jó, hogy nincsenek benne hibák, konfliktusok vagy túlterhelt időszakok, hanem attól, hogy ezeket észre lehet venni, meg lehet beszélni, és szükség esetén lehet rajtuk változtatni. A hiba ilyenkor nem feltétlenül kudarc, hanem visszajelzés. Jelezheti, hogy valahol túl sok lett a teher, nem egyértelműek a határok, vagy valaki olyan felelősséget visz, amely valójában nem hozzá tartozik. 

(...)

Két otthon, egy iskolai élet

Külön élő szülőknél az iskolakezdés nemcsak a gyerek napirendjét rendezi át, hanem könnyen újra előhozhatja a szülők közötti korábbi feszültségeket is. Ilyenkor gyakran a gyakorlati kérdésekből lesz kapcsolati konfliktus: ki szerzi be a szükséges felszerelést, ki követi a Kréta-bejegyzéseket, kinél készül el a házi feladat, ki vesz részt a szülői értekezleten, ki tartja számon a befizetéseket és a határidőket? És talán a legfontosabb, hogy hogyan jut el mindez az információ a másik szülőhöz úgy, hogy a gyereknek ne kelljen közvetítő szerepbe kerülnie.

A gyereknek nem feladata két felnőtt információs rendszerét működtetni, üzeneteket továbbítani, magyarázkodni vagy eldönteni, melyik szülő értelmezi helyesen az iskola kéréseit. Ha tartósan közvetítő szerepbe kerül a szülei között, könnyen olyan lojalitáskonfliktus alakulhat ki benne, amelynek valójában semmi köze az iskolai feladataihoz.

(...)