Bene Márton, a politikai kommunikáció kutatója szerint a 2026-os választás után látványosan átalakult a magyar politikai nyilvánosság:
az influencerek, a hagyományos média, a politikusok és az online közösségek szerepei egyre inkább összemosódnak.
Példaként Molnár Áron NKA-ügyben közzétett videóit említette, amelyek azt mutatják, hogy egy nagy digitális láthatósággal rendelkező szereplő olyan ügyeket is országos napirendre emelhet, amelyek feltárása korábban elsősorban a professzionális újságírás feladata volt. Bene ugyanakkor hangsúlyozta: az ilyen történetek akkor tudnak igazán nagy politikai hatást kiváltani, ha az online és a hagyományos nyilvánosság összekapcsolódik, vagyis a szerkesztőségek is felkarolják az ügyet, saját információkkal és vizsgálatokkal egészítik ki.
A Hankó Balázs körüli kommunikációt pedig annak példájaként értékelte, hogy a Fidesz is alkalmazza a közösségi médiára épülő élő politikai „performance” eszközét, miközben a váratlan jelenetek mémesedése egyszerre növelheti a történet láthatóságát és változtathatja meg annak eredeti üzenetét.
Bene Márton szerint a választás utáni időszak egyik legfontosabb újdonsága, hogy
a kommentelők „digitális tömege” önálló akarattal rendelkező politikai szereplőként jelent meg,
amely már nemcsak továbbítja és felerősíti a politikusok üzeneteit, hanem visszafelé is nyomást gyakorolhat rájuk. Korábban az aktív online közösségek sokkal szorosabban követték saját politikai táboruk kommunikációját, választási helyzetben pedig elsősorban az ellenfél jelentette veszélyre koncentráltak. Bene szerint ez a Tisza táborában a választás után részben megváltozott: a támogatók egy része kevésbé Magyar Péterrel vagy magával a párttal, inkább a mozgalmi közösséggel azonosul, ezért könnyebben bírálja saját politikai vezetőit is.
A kutató szerint az elmúlt hónapokban több példa mutatta, hogy Magyar Péter és a Tisza reagál erre a nyomásra, próbál igazodni a támogatóihoz vagy meggyőzni őket; ennek egyik formája, amikor a miniszterelnök személyesen vitázik a kormányzati döntéseket kifogásoló kommentelőkkel a közösségi médiában.
Bene ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy
a digitális tömeg véleményét nem szabad automatikusan a társadalom egészének álláspontjaként kezelni.
A kommentmezőkben megjelenő vélemények szerinte nem reprezentatívak: sokan egyáltalán nem szólalnak meg politikai kérdésekben, mert nem akarják vállalni a konfliktust vagy azt, hogy ismeretlenek támadják a véleményüket. Emiatt az online térben aránytalanul erősen jelenhetnek meg azok, akik extrovertáltabbak, kevésbé tartanak a konfliktusoktól és aktívabban képviselik álláspontjukat. Bene szerint ez újfajta politikai egyenlőtlenséget hoz létre, mert immár személyiségjegyek is befolyásolhatják, kinek a hangja jut el nagyobb erővel a politikusokhoz.
A döntéshozóknak ezért számolniuk kell a digitális közösségek tényleges nyomásgyakorló erejével, de közben azt is szem előtt kell tartaniuk, hogy a leghangosabb kommentelők álláspontja nem feltétlenül tükrözi a választók többségének véleményét.