Gavra Gábor, Kóczián Péter és Nagy-Bato Jonatán a kelet-német választási eredményeket boncolgatták az ÖT Visszhangkamra című műsor különkiadásában.
Kiemelkedő sikert ért el a szász-anhalti tartományi választáson az AfD. Milyen esélye van az AfD-nek a kormányalakításra, miközben létezik egy „tűzfal” a párt körül, ez a kérdés merül fel a beszélgetés elején. Nagy-Bato szerint „jelenleg erre van a legnagyobb esély”, hozzáteszi, az AfD még sosem ért el ilyen kiemelkedő választási eredményt.
Szó esik aztán arról, hogy ez a tartomány a német GDP összesen 2 százalékát állítja elő, szegény térség, ennek nyomán Gavra Gábor megkérdezi, rendben van-e, hogy három és fél évtizeddel a német egyesítés után Szász-Anhalt lényegében alig integrálódott az egységes Németországba. Nagy-Bato szerint „egyik keletnémet tartomány se integrálódott teljesen Nyugat-Németországba”. Keleten az AfD dominál, az országban pedig „szétesett a CDU”, fogalmaz. Kiemeli viszont, hogy az AfD mérsékelt szárnya nyert most, utalva ezzel a Spiegel által „Németország legveszélyesebb emberének” titulált Ulrich Siegmundra (de Alice Weidelre is). Nagy-Bato az AfD-t egyébként is nemzeti liberális pártként definiálja, a kérdés szerinte az, hogy „mennyire fogja megremegtetni” Friedrich Merz trónját ez a vereség. Nagy-Bato ismertet a kormányalakításra vonatkozó 5 lehetséges forgatókönyvet, de összefoglalva a jelenlegi helyzetet úgy írja le, hogy az „az AfD számára is, Németország számára is kihívás”.
Küzdelem a muszlim életmóddal
Kóczián az AfD muszlimokkal kapcsolatos kijelentéseire tereli a szót. Kifejti, hogy az AfD cselekvési programként „szabja meg”, hogy a muszlim életmóddal „meg akar küzdeni”, és nem csak az illegális vagy félillegális bevándorlókat, hanem minden bevándorlót „vissza akar szorítani” és „haza” akar küldeni. Kóczián szerint ezek miatt mondják, hogy az AfD „nyíltan a társadalom egy része ellen izgat”. Nagy-Bato szerint az AfD csupán arról beszél, hogy be kell tartani a törvényeket, például az illegális tartózkodásra vonatkozókat. Kettős mércére hívja fel a figyelmet: szerinte „a liberális konszenzusba” az belefér, hogy a hadköteles korú ukrán férfiakat visszaküldjék Ukrajnába, az azonban nem, hogy például a hadköteles korú szír férfiakat visszaküldjék az anyaországukba. Nagy-Bato nem tart attól, hogy az AfD „nagy fasiszta rémálomként” jelenik meg, ugyanis „hatalmas demokratikus ellensúlyok” vannak velük szemben.
Végül Gavra azt kérdezi, nevezhetjük-e az AfD-t „a német Tisza Pártnak”. Nagy-Bato elemzi a hasonlóságokat, az online jelenlét az elsődleges egyezés, és az, hogy az AfD képes volt legyőzni a régi pártokat.