Kékesi Balázs filozófus, művésznevén Bauxit (Bëlga) volt Az élet meg minden vendége. Kékesi szerint az emberi döntések mögött nem egyetlen, jól körülhatárolható „én” áll. A gondolkodásunkat egyszerre alakítja a test, a nyelv, a megszokások, a környezet, a mikrobiom és az agy folyamatos előrejelző működése. A beszélgetés egyik központi kérdése ezért az: amikor megkívánunk egy pizzát vagy meghozunk egy döntést, valójában ki dönt bennünk?
Dobozokba zárt világ
Kékesi a kognitív nyelvészetből indul ki. Eszerint a fogalmaink nem pusztán absztrakt jelek, hanem erősen kötődnek testi tapasztalatainkhoz. A nyelv egyszerre segít eligazodni a világban és „dobozokba” is zárja azt: kategóriákat hoz létre, amelyek meghatározzák, hogyan gondolkodunk. Innen jut el a buddhista nyelvkritikáig és ahhoz a kérdéshez, hogy egyáltalán lehet-e a tapasztalatot teljesen nyelven kívül megragadni.
A beszélgetés másik fontos témája a prediktív elme. Kékesi szerint az agy nem egyszerűen reagál a világra, hanem folyamatosan előrejelzéseket készít arról, mi fog történni. Ez rendkívül hasznos, ugyanakkor a szorongás forrása is lehet: újra és újra lejátszunk lehetséges jövőket, amelyek közül sok soha nem következik be. A meditáció egyik funkciója éppen ennek az állandó előrejelzésnek és jövőbe vetítésnek a visszafogása lehet.
Innen kapcsolódik a beszélgetés az identitás kérdéséhez. Kékesi felfogásában az „én” kevésbé állandó dolog, inkább folyamat és történet, amelyet folyamatosan újrateremtünk. Ezt tovább bonyolítják a transzgenerációs hatások, az epigenetika, a szokások és a mikrobiom. A podcast egyik legerősebb gondolata, hogy a testünk határai sem olyan egyértelműek, mint gondolnánk: a bélrendszerünkben élő mikroorganizmusok is befolyásolhatják például étvágyunkat és viselkedésünket. Így a „ki kívánta meg a dobostortát?” kérdés már korántsem triviális.
A Bëlga is nyelvfilozófia
A beszélgetés természetesen kitér Kékesi másik identitására, Bauxitra, a Bëlga alapító tagjára. Szó esik a káromkodásról mint nyelvi és kulturális jelenségről, illetve arról, hogyan működik a humor akkor, amikor egy szólást vagy nyelvi fordulatot szó szerint veszünk. A Bëlga dalszövegeinek abszurditása ebből a szempontból nem áll olyan messze Kékesi tudományos érdeklődésétől: mindkettő azt mutatja meg, mennyire furcsán működik a nyelv, ha kizökkentjük megszokott kereteiből.
Kékesi beszél arról is, hogyan jutott el a reklámszakmából és a zenéből a filozófiai doktoriig, illetve hogy szerinte mennyire választható szét a zenész és a kutató identitása. Előkerül a Bëlga Nemzeti hip-hopja, a rendszerkritikus humor és az a kérdés is, hogy egy eredetileg rendszerbontó kulturális gesztus miként válhat idővel maga is a kulturális rendszer részévé.
A szabadsághoz vezető felismerés
A beszélgetés vége felé Kékesi a nagy elméletek helyett a hétköznapi szokások jelentőségére helyezi a hangsúlyt. Nem feltétlenül radikális életfordulatokra van szükség: már az is fontos lehet, ha felismerjük azokat az automatikus köröket, amelyek szerint élünk, és apró pontokon beavatkozunk ezekbe. A szabadság ebben a megközelítésben nem azt jelenti, hogy teljesen függetlenül döntünk, hanem azt, hogy egyre jobban felismerjük, milyen erők hoznak döntéseket bennünk.
A podcast végül a buddhista főiskola rendszerváltás utáni világáról, a kilencvenes évek alternatív kulturális közegéről, valamint a mai középkorú generáció változás iránti igényéről is beszél. Kékesi ma A Tan Kapuja Buddhista Főiskola adjunktusa, kutatási területe a kognitív nyelvészet, a prediktív elme és újabban a mikrobiom filozófiája.