Somogyi Zoltán politikai elemző a Szinten túl Krug Emíliával vendége volt. Szerinte a Tisza-kormány legnagyobb problémája jelenleg éppen abból fakad, ami Magyar Péter választási sikerének egyik alapja volt: rendkívül magasra emelte a választók részvétellel, átláthatósággal és elszámoltatással kapcsolatos elvárásait. A kampányban Magyar arra biztatta híveit, hogy vegyenek részt a politikában, szóljanak bele a közügyekbe, és együtt „csináljanak egy új országot”. Ez a választói aktivitás azonban a választás után sem szűnt meg, miközben Somogyi szerint „a kormányzás nem fér össze azzal, hogy mindenki minden pillanatban bekiabáljon”. A Tisza Szigetek mozgósítása ellenzékben előny volt, kormányon viszont már korlátozhatja a döntéshozók mozgásterét.
Három feszültség: részvételiség, elszámoltatás és gazdasági elvárások
Az elemző három olyan feszültséget lát, amely meghatározhatja a Tisza következő időszakát: a részvételiség és transzparencia iránti igényt, az elszámoltatás követelését és a gazdasági elvárásokat. Ezek közül rövid távon az elszámoltatást tartja a legveszélyesebbnek, középtávon azonban egyértelműen a gazdaságot. Szerinte a választók gyors eredményeket várnak az előző rendszer ügyeinek feltárásában, miközben a kormány által létrehozott elszámoltatási intézmény szükségessége sem magától értetődő: fontosabb kérdésnek tartja például, ki lesz a legfőbb ügyész, és mennyire sikerül az igazságszolgáltatást valóban távol tartani a politikától.
Somogyi szerint a Tisza gazdasági mozgástere közben jóval szűkebb annál, mint amit a kampányígéretek sugalltak. A költségvetés állapota miatt egyszerre aligha teljesíthetők az áfacsökkentések, az állami béremelések és más vállalások. Ráadásul hozzá kellene nyúlni olyan, politikailag érzékeny rendszerekhez is, mint a rezsivédelem, az árszabályozások, az adókedvezmények vagy az egészségügyi és infrastrukturális rendszer. Somogyi szerint éppen most, a nagy választási felhatalmazás és a „kegyelmi időszak” idején kellene a legnehezebb reformokat megkezdeni: amit a kormány most nem mer meglépni, azt néhány év múlva szinte lehetetlen lesz.
Magyar Péter kockázat, Vitézy Dávid lehetőség
Magyar Péter személyes politikai stílusában is kockázatot lát. Somogyi történelmi politikai teljesítménynek nevezi, amit Magyar ellenzékben véghez vitt, de szerinte a „trumpi” kommunikáció – folyamatos jelenlét, minden konfliktusba személyesen beleállni, minden kritikára reagálni, a saját Facebook-oldalt központi médiummá tenni – nem biztos, hogy kormányon is működik. A választók egy kormánytól már nem pusztán politikai harcot, hanem „komoly szakmai közösséget” és világos irányt várnak. Ha a permanens politikai kommunikáció mögött nem látszik a szakmai tartalom, az idővel problémát okozhat.
Ezzel hozza összefüggésbe Vitézy Dávid növekvő népszerűségét is. Vitézy szintén intenzíven használja a közösségi médiát, de Somogyiék szerint kommunikációja sokkal szakmaibb, kevésbé konfrontatív. Somogyi úgy látja, lehet társadalmi igény a politikai kommunikáció „lehűtésére”, a racionalitásra és érvekre épülő párbeszédre. Ugyanakkor Magyar helyzetét egyelőre nem látja veszélyben: a Tisza még mindig jóval a választási eredménye fölött áll, ezért nincs olyan politikai visszajelzés, amely irányváltásra kényszerítené a miniszterelnököt.
Orbán Viktor megsértődött
A beszélgetés másik nagy témája Orbán Viktor és a Fidesz választás utáni állapota. Somogyi szerint Orbán hosszú hallgatása nem véletlen: a vereséget személyesen is nehezen dolgozza fel, „megsértődött” az országra és részben saját választóira is. Kötcsén szerinte aligha tud egyetlen beszéddel újraindítani egy olyan Fideszt, amelynek nemcsak a támogatottsága zuhant, hanem a korábbi gazdasági, médiabeli és értelmiségi hátországa is meggyengült. A vereség fundamentális okának ugyanakkor nem ezt, hanem a négy éven át rosszul teljesítő gazdaságot tartja – és figyelmeztet: ugyanez a Tiszát is elsöpörheti, ha négy év múlva az emberek nem érzik jobbnak gazdasági helyzetüket.
A kulturális és állami kinevezések körüli vitákban Somogyi nem ért egyet a teljes „NER-telenítéssel” sem. Szerinte minden személyt és ügyet külön kell megvizsgálni; nem helyes automatikusan kizárni mindenkit, aki az elmúlt 16 évben valamilyen állami vagy kormányzati szerepet betöltött. Ehelyett sokkal részletesebben kellene indokolni a személyi döntéseket. A mostani kormány egyik hibájának éppen azt tartja, hogy több esetben nem ismertette a kiválasztás szempontjait: szerinte a politikai PR alapszabálya, hogy „ha valamit előre elmondasz, akkor informálsz, ha utólag, akkor magyarázkodsz.”