Katona Csaba történész szerint az 1956-os forradalom emlékezetének megosztottságát elsősorban az okozza, hogy a mindenkori politikai hatalom saját céljainak megfelelően válogat a történelmi szereplők és események között.
A történész az ATV-ben, Szőllősi Györgyi műsorában hangsúlyozta, hogy 1956-ban a reformkommunistáktól a királypárti legitimistákig rendkívül különböző világnézetű emberek fogtak össze a diktatúra és a szabadság hiánya ellen. Nagy Imre és Mindszenty József példája is mutatja a forradalom sokszínűségét, amelyet az utólagos politikai értelmezések gyakran leegyszerűsítenek.
A Nyugat és az Egyesült Államok elmaradt katonai beavatkozásáról Katona azt mondta, hogy bár sokan Magyarország cserbenhagyásaként értékelik az eseményeket, a fegyveres segítség reálisan nem volt elvárható.
Egy NATO-beavatkozás ugyanis a Szovjetunióval vívott, akár nukleáris világháború veszélyét hordozta volna magában.
Szerinte a szuezi válság ugyan megosztotta a nagyhatalmak figyelmét, de annak hiányában sem lett volna valószínű a nyugati katonai fellépés. Hozzátette, hogy Moszkvában kezdetben felmerült a magyar reformok elfogadásának lehetősége; ám a Varsói Szerződésből való kilépést, a többpártrendszert és a szabad választásokat a szovjet vezetés aligha tűrte volna el.
A történész párhuzamot vont az 1956-os szovjet beavatkozás és Oroszország Ukrajna elleni háborúja között, hangsúlyozva, hogy mindkét esetben egy nagyhatalom támadott meg egy független államot. Katona Csaba különösen ellentmondásosnak nevezte azok álláspontját, akik a Nyugat 1956-os katonai távolmaradását erkölcsileg elítélik, ugyanakkor helyeslik, hogy a nyugati országok ma sem avatkoznak be közvetlenül Ukrajna oldalán. Elutasította azokat az érveléseket is, amelyek Ukrajna történelmi múltjának vagy államiságának megkérdőjelezésével próbálnak különbséget tenni a két eset között. Mint fogalmazott, a lényegen nem változtat, hogy a támadást háborúnak vagy különleges hadműveletnek nevezik:
mindkét konfliktusban egy agresszor és egy megtámadott ország áll egymással szemben.
Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a közvetlen nyugati katonai beavatkozás ma is súlyos nemzetközi eszkalációval fenyegetne, ezért az 1956-os és az ukrajnai helyzet között nemcsak az agresszió ténye, hanem a nyugati fellépés korlátai tekintetében is párhuzam vonható.