Horn Gábor szerint az NVVH elnökének megválasztása azért vált politikai konfliktussá, mert a Tisza korábban azt az érzést erősítette, hogy a választóknak beleszólásuk van a politikába, Unger Anna kiválasztásakor viszont nem követte a közvélemény jelentős részének Ligeti Miklós melletti preferenciáját. A politikai elemző a Magyar Közöny Podcast vendégeként összességében pozitívan értékelte a Tisza-kormány első hónapjait, de kommunikációs hibákat, bizalmatlanságot és problémás személyzeti döntéseket is lát.
Horn szerint a korrupció nem most lett fontos a magyaroknak: az elmúlt 16 évben végzett kutatásaikban rendre a három legsúlyosabb probléma között szerepelt. Sokáig azonban megelőzte a megélhetés és az egészségügy. Ez 2022 után változott meg, amikor szerinte a társadalom elvesztette azt az érzését, hogy jobb élet vár rá. Magyar Péter pedig sikeresen épített erre az elégedetlenségre azzal az üzenettel, hogy „ti elloptátok ezt az országot, és mi vissza fogjuk adni ennek az országnak azt, amit ti elloptatok tőle.”
Az NVVH körüli konfliktusban Horn szerint a közvélemény egy része igazságtalanságot érzett. Ligeti Miklós hosszú évek óta ismert korrupcióellenes szereplő, Unger Anna viszont jóval kevésbé volt ismert. „Megkaptuk a belelátás lehetőségét, de nem kaptuk meg a beleszólás lehetőségét” – fogalmazott. Szerinte ugyanakkor a vita túlzott jelentőséget kapott: az elszámoltatás nem egyetlen hivatalon, hanem az ügyészségen, a rendőrségen, a NAV-on és a bíróságokon is múlik.
Horn maga Ligetinek szurkolt, de a három utolsó elnökjelölt meghallgatása után mindhármukat alkalmasnak tartotta. Unger mellett fontos érvnek nevezte, hogy „megszállottan megvesztegethetetlen”, és szerinte képes lehet feltárni nemcsak egyes korrupciós ügyeket, hanem azt is, hogyan intézményesült a korrupció az előző rendszerben. Nem tartja döntő problémának azt sem, hogy Unger korábban nem vezetett nagy szervezetet: a napi működtetést egy megfelelő hivatalvezető is kézben tarthatja.
A Tisza nagyobb problémáját Horn a személyi döntések kezelésében és a kommunikációban látja. Úgy véli, Magyar Péternek már az NVVH kiválasztási folyamatának elején világossá kellett volna tennie, hogy a döntés a parlament felelőssége, a társadalom pedig véleményt mondhat, de nem közvetlenül választja meg az elnököt. Szerinte ebből a kettősségből – vagyis a részvétel ígérete és a képviseleti demokrácia tényleges működése közötti különbségből – még további konfliktusok származhatnak.
Nem lehet tudni, elúszott-e a rendszerváltás hajója
Horn ugyanakkor vitatkozott Róna Péterrel, aki szerint „a rendszerváltás hajója elment”, mert a hatalom továbbra is egy karizmatikus vezető köré szerveződik. Horn szerint ezt száz nap után túl korai kijelenteni. Elismerte, hogy Magyar Péter uralja a kommunikációs teret, de szerinte a kormány maga sokszínű, és számos területen – az oktatásban, az egészségügyben, a gazdaságban, a környezetvédelemben és a közlekedésben – a vállalt irányba indult el.
A problémák egyik forrásának azt tartja, hogy a Tisza új politikai generációja bizalmatlan a korábbi ellenzéki szereplőkkel szemben. Horn érthetőnek tartja ezt, de hibának, ha emiatt tapasztalt embereket hagynak figyelmen kívül, miközben káderhiánnyal küzdenek. „Szerintem hülyeség nem megbeszélni […] hogy ti miért szúrtátok el. Ez egy érdekes tapasztalat, hogy ők ne szúrják el” – mondta. Összességében továbbra is drukkol a kormánynak, és úgy látja: a tartalmi kormányzás eddig jobban vizsgázott, mint a személyzeti politika és annak kommunikációja.