(...)
Az AfD augusztus végi quedlinburgi rendezvényén Trabantokkal és Simsonokkal vonultak fel a párt hívei, a német zászlók között pedig az FDJ, az NDK egykori állami ifjúsági szervezetének lobogója is feltűnt. Az NDK-s retró jól láthatóan része lett a kampánynak, bár ebből inkább a biztos munkahelyek és az olcsóbb élet emléke kerül elő, nem a Stasi vagy az áruhiány. Más kérdés, hogy a párt miniszterelnök-jelöltje, Ulrich Siegmund egyébként nem sokat tapasztalhatott ebből, mivel három héttel Németország újraegyesítése után született. A 35 éves politikus korábban a CDU tagja volt, majd 2014-ben átment az AfD-be, mostanra pedig a párt egyik legnépszerűbb arcává vált. Jól használja a közösségi médiát, sokszor egy kék Simsonon jelenik meg, és jóval barátságosabb képet mutat, mint amit az AfD szász-anhalti szervezetéről a politikájából vagy a környezetéből gondolni lehetne.
A helyi alkotmányvédelmi hivatal 2023 óta bizonyítottan szélsőjobboldali szervezetként tartja nyilván a tartományi AfD-t. A párt hatalomra kerülve szigorítaná a bevándorlási szabályokat, külön osztályokban taníttatná a menedékkérők gyerekeit, megvágná a közmédia finanszírozását, és átalakítaná a történelemoktatást, mert túlzónak tartja a náci korszak jelenlegi súlyát. Az iskolákban több nemzeti jelképet szeretne látni, az orosz nyelv oktatását pedig bővítené.
A keletnémet múlt azonban nemcsak a Simsonok miatt fontos, hiszen Szász-Anhaltban az újraegyesítést követően nagyon rövid idő alatt omlott össze a régi ipar jelentős része, bányák és gyárak zártak be, a munkanélküliség pedig 1997-re húsz százalék fölé emelkedett. A helyzet azóta sokat javult, a tartomány mégis közel nyolcszázezer lakost veszített 1990 óta, főként azért, mert rengeteg fiatal költözött el nyugatra. A rendszerváltás utáni évek emléke és a nyugati tartományokkal szembeni lemaradás továbbra is része a helyi politikának, az AfD pedig sikeresen fordította ezt a régi sérelmet a berlini kormánnyal és a hagyományos pártokkal szembeni dühvé.
(...)