Három tartományi választást is rendeznek a következő hetekben az egykori NDK területén: mindben közös, hogy megnyerheti a szélsőjobb, ahogy az is, hogy miattuk a sajtó egy része saját maga paródiájává süllyed és újra a kelet vs. nyugat vitától hangos Németország. Az első választást vasárnap tartják Szász-Anhaltban. Az AfD vezet és az abszolút többség megszerzéséről beszél, de közben a háttérben erősen fázik a kormányzás ötletétől. A CDU az AfD-kormányzás megakadályozásának fontosságát hangsúlyozza, de közben mást mond helyben, mint országosan és a szélsőjobboldal győzelmét reméli titokban. Mi folyik Németország évek óta legérdekesebb tartományi választásán és miért kell egyre inkább olasz párhuzamokat hozni az ottani történések megértéséhez?
(...)
Ost, Ost, Ostdeutschland! – ami eredetileg a német másodosztályban játszó Dynamo Dresden focicsapat ultráinak egyik fő rigmusa volt Kelet-Németországot éltetve, az ma AfD-s partihimnusz. A párt választási rendezvényeinek elmaradhatatlan fellépője egy bizonyos Björn Banane, aki eredetileg a németek kedvenc buliszigetén, Mallorcán akart volna DJ-karriert befutni, de álmát a járványkezelés szigora kettétörte.
A zenész a spanyol szigetről hazatérve először lockdown- és oltásellenes dalokat írt, majd felfedezte magának az AfD-t, és azóta a párt mondásaira rímelő lakodalmas diszkószámokban utazik – külön dalt írt arról, hogy nem illik kimondani a négercsók szót. A drezdai ultrák rigmusa saját dalt kapott tőle: a nemes egyszerűséggel Ostdeutschland (Kelet-Németország) címre keresztelt szám egy klasszikus nyugatellenes párthimnusz olyan sorokkal, mint hogy „keleten a család: anya, apa, gyerek / nyugaton meg nyitottak, ott ez tökmindegy” vagy hogy „itt figyelnek a jogokra, vigyázunk magukra / nyugaton Ali macska-egereset játszik a zsarukkal”, illetve „keleten teheneink vannak és tyúkólunk / nyugaton LMBTQIA és jó nagy agybajuk”, hogy aztán mindez kiteljesedjen abban, hogy „a kelet, ha tehetné, Alice Weidel mellett lakna / a nyugat utálja a hazáját, a hagyományokra szarva”.
Szász-Anhalt a maga korlátaival – mindössze kétmillióan lakják, itt a legmagasabb az átlagéletkor, a német átlagnál magasabb a munkanélküliség – akár sikertörténet is lehetne: mint arra Karl Lauterbach korábbi szocdem egészségügyi miniszter rámutatott, 1995 óta tény, hogy 6,4%-kal nagyobb a külföldiek aránya a tartományban, de egyúttal 46%-kal kevesebb a bűncselekmény, 7,7%-kal csökkent a munkanélküliség, 137%-kal nőtt az átlagbér, és átlagosan 5 évvel nőtt a várható élettartam. A politikus azonban nem elégedett meg a tények közlésével, hozzátette azt a fenyegetést is, hogy az AfD a győzelme esetén a nagy nyugatellenességében bizonyára a nyugati tartományok keletieket felzárkóztató befizetéseiből sem kérne, ahogyan az európai uniós forrásokra is nemet mondana majd. A nyugatnémet lapoknak kicsit az most a fő narratívája, hogy – mint azt a német viccpárt a kétezres évek óta félkomolyan sürgeti – a legjobb lenne ismét felépíteni a falat a két országrész közé, és esetleg eladni az attól keletre lévő országrészt mondjuk Kazahsztánnak. Gabor Steingart újságíró a keletnémetek „köszönetdeficitéről” ír, a Spiegelen Nikolaus Blome pedig arról, hogy „ideje annak, hogy a fizető nyugat ellentartson”.
A „keletnémetek hangját” magának vindikáló, nemrég alapított napilap, a kampányban elég látványosan a BSW-t toló Ostdeutsche Allgemeine (itt írtunk róluk bővebben) dörgedelmes cikkben reagált a nyugati lapok vádjaira: a nyugatnémet gazdaság prosperitása nagyrészt az 1989 óta nyugatra költözött keletnémeteknek köszönhető, az otthon maradók pedig cserébe bezárt bányákat, privatizált, majd tönkretett munkahelyeket és végül elnéptelenedő vidékeket kaptak. Szépen hangzik a sok keletre érkező nyugati pénz is, csakhogy ennek nagyrésze visszafolyt nyugatra – lévén a kiskereskedelmi egységek, a bankok, a különböző infrastrukturális fejlesztések előtt kiírt közbeszerzéseket elnyerő nagyobb cégek mind nyugati kézben vannak. Igaz, ehhez nem kellett a német egység, elég az EU: ugyanezt csinálták a német cégek Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában is, csak épp ezek az országok ma nem néznek ki olyan jól, mint az egykori NDK. Mégis, mint a keletnémet lap írja: a keletnémeteknek nincs okuk köszönetet mondani, csak azt kérik, amit 1990-ben ígértek nekik, egyenlő viszonyokat és a beleszólás lehetőségét.
(...)