Lázadnak a flamingók Albániában. A rózsaszín madár lett a május vége óta tartó környezetvédelmi, korrupció- és kormányellenes tüntetések szimbóluma. A demonstrációk, amik a felszínen a Donald Trump vejéhez kötődő luxusberuházások környezetkárosító hatásai miatt zajlanak, rámutatnak az albán belpolitika strukturális problémáira. Hogyan lettek a flamingók a társadalmi elégedetlenség megtestesítői, és milyen Edi Rama, Albánia leghosszabb ideig regnáló kormányfőjének viszonya a jogállamisághoz?
Kiaknázatlan területek az egykori géppuskafészkek árnyékában
Habár a jelenlegi tüntetések központja Tirana, a kiváltó ok megértéséhez érdemes Dél-Albánia legjelentősebb városa, Vlora mellé utaznunk. Azon túl, hogy 1912-ben itt kiáltották ki a független Albániát, a város közvetlen, tengerparti környezete 2004 óta természetvédelmi terület, ahol számos védett vízinövény és állatfaj, köztük körülbelül háromezer flamingó őshonos. Itt található Zvërnec és a Nartai-lagúna, velük szemben pedig a hidegháború alatt stratégiai jelentőségű Sazan-sziget, amire a helyiek manapság csak Kushner-szigetként hivatkoznak. Ez a három helyszín az, ahol a Jared Kushnerhez kötődő Affinity Partners egy nagyjából másfél milliárd euró értékű luxusszálloda-központot tervez felhúzni, amihez Rama baráti támogatása mellett politikai alapon 2024-ben még a környezetvédelmi korlátozásokat is feloldották. Ennyire megérné Albániában a turizmusfejlesztés, és erre éppen a Trump-család jött rá?
Albániának körülbelül félezer kilométernyi érintetlen tengerparti szakasza van. Köszönhető ez annak, hogy az Enver Hoxha nevével fémjelzett szocialista időkben csak bunkereket lehetett az Adriai-tenger partjára építeni, készülve az imperialista nyugat és a sztálinizmus eszméjét maga mögött hagyó Szovjetunió és Kína elleni harcra. Olyan, hogy külföldi jelenlét vagy turizmus nem is létezett az elnyomó rendszerben. A bunkerek 1991-től, a rendszer bukását követően már a múlt részei, de sok helyen, beleértve a tengerpartokat, egyfajta tájsebként ma is találkozhatunk megmaradt „kupoláikkal”.
(...)
Flamingók ide vagy oda, szerb kollégájához hasonlóan Rama esetében sem várható az, hogy éppen akkor távozzon a hatalomból, amikor a nemzetközi színtéren népszerűsége töretlen és Albánia egyre közelebb kerül az uniós tagsághoz, illetve amikor a külföldi befektetők és turisták egyaránt Albániát választják célországukként. A luxusberuházásokkal és a turisztikában rejlő, egyelőre még bőven kiaknázandó potenciálokkal a kormányfő egyelőre képesnek bizonyul visszaszorítani az őt jogosan érő kritikákat. Eközben viszont a tüntetések meglehetősen stabilnak bizonyulnak. Szerbiához hasonlóan emiatt inkább elhúzódó patthelyzet várható, mintsem valamelyik oldal „győzelme”.