Aminek meg kellett történnie…tervek, némi összeférhetetlenség, meg egy ugrás, amiből majd csak lesz valami.
Március végén úgy vállaltam el a Kreatív főszerkesztői pozícióját, hogy előre jeleztem: ha az élet úgy hozza, és megtalál egy a közéleti újságíráshoz közelebb álló feladat, egész konkrétan, ha az áprilisi választás után lehetőség adódik a közmédia újraépítésére, és én ebben részt vehetek, akkor azonnal lépek. Úgy gondolom, a sajtóban akkor érdemes dolgozni, ha esélyed van valamilyen nyomot hagyni magad mögött. Ha nemcsak megélsz valamiből, de egyben olyat is csinálsz, amire szükség van.
Tiszta, korrekt megegyezés volt, a PPH Média kiadót vezető Vándor Ági első pillanattól tisztában volt a szakmai terveimmel, elfogadta azt, így vágtunk bele a közös munkába.
Egyikünk sem tudta tehát, mennyi ideig fog ez tartani. Lehetett volna akár csak egy bő hónap, de benne volt fél év, esetleg több is.
Fél év lett. Egyébként érdekes hat hónap, jó emberek között, új területen, új közegben. Nem szerelmesedtem bele a B2B lapkészítésbe, a konferenciák és versenyek szervezésébe, meg a közéleti témák is hiányoztak, de ettől még klassz félév volt. Mostanra azonban összeállt a helyzet, amikor ezt le kell zárni.
Fogalmam sincs, lesz-e valóban dolgom a közmédiában, kicsit a sötétbe ugrom ismét,
azt viszont már hetek óta érzem, hogy van egy összeférhetetlenség, ami engem zavar.
A Kreatív szaklap, amely legalább részben a médiával foglalkozik. Márpedig szerintem egy szaklapnak nem lehet főszerkesztője az, aki valamilyen formában érintett lehet egy olyan pályázati folyamatban, mint az, amelyik a közmédia körül most zajlik, és pláne amelyik következik. Még ha igyekeznék is odafigyelni minden apróságra, elkerülni a gyanúját is a részrehajlásnak, de bármikor akadhat valaki, aki ezt nem így látja, esetleg belemagyaráz egy cikkbe, címadásba, bármibe olyasmit, ami nincs is benne, de ettől még maga a felvetés is árthat – akár a Kreatívnak, akár nekem, akár bárkinek, aki a sztoriban valamilyen formában érintett.
Ha valamihez ragaszkodom ebben a pár évtizedben, amióta a sajtóban dolgozom, akkor az a politikai pártatlanság és a szakmai tisztesség – kár lenne most bármelyiket kompromittálni. A közmédia sorsa pedig nagyon fontos kérdés most - talán az utolsó esélye ennek az intézménynek - , és ha csak ennyivel is hozzá tudok járulni ahhoz, hogy semmiképpen se legyen megkérdőjelezhető az eljárás tisztasága, akkor erre figyelnem kell.
Persze lehet, hogy semmit sem számít. De akkor legalább magamért megteszem.
A sztorihoz hozzátartozik ugyanakkor, hogy a Kreatív kiadójának hosszú távban kell gondolkodnia, én pedig az utóbbi hetekben is többször jeleztem: a szándékaim nem változtak. Ezek után az a logikus, hogy elindult annak az embernek a keresése, aki a jövőjét stabilan a Kreatívnál képzeli el. Ez összejött, így pedig már az a helyzet sem állhat elő – és ez a veszély igazából végig itt volt –, hogy ha hirtelen távozom, utánam egyfajta bizonytalanság marad.
Lényeg a lényeg: szeptember végéig dolgozom a Kreatívnál, ebben az időszakban még leadok egy magazint is, majd ez a fejezet véget ér. Fogalmam sincs még, mi következik utána. Tényleg nem. De ez most így korrekt, azt hiszem.
A Kreatívnak pedig nagyon köszönök mindent. Sokat tanultam, szakmai dolgokat is, „emberieket” is, izgalmas volt, tanulságos is, de jó. Aztán majd meglátjuk. Mindenesetre bármikor bárkivel szívesen kávézom, beszélgetek, agyalok vagy csak békésen zsörtölődöm, ahogy Pesten szokás.