Létezik a Tisza szigetek világában egy jelenleg nem kommunikált, vagy kevésbé kommunikált, de sokkal fájóbb, sokkal valódibb probléma, aggodalom, hiány.
Nevezetesen az, hogy a Tisza szigetek tagjai, aktivistái, akik konkrétan szarrá melózták magukat a kampányban, most úgy érzik, hogy Magyar Péter legalábbis kezdi leszarni őket.
Nem biztos, hogy ez így is van, de ezt érzik.
Orbán Viktor egyik legnagyobb politikai hibája az volt, hogy magára hagyta a polgári köröket. Mármint nem a DPK-kat, hanem a korábbi, valódi polgári köröket. Elengedte a kezüket, nem volt rájuk se ideje, se kedve. Az út szélén hagyta őket.
És ez az, amit Magyar Péter nem tehet meg, ha legközelebb is választást akar nyerni.
Ugyanakkor azt is látnunk kell, és a Tisza szigeteseknek is látniuk kell, hogy még csak néhány hónap telt el a kormányzásból, amit ráadásul még egy energiaválság is nehezített.
Magyar Péter most még hivatkozhat erre. Most még mondhatja, hogy nem felejtettelek el titeket, csak most más dolgom volt, nem értem rá.
De ezt már nem mondhatja sokáig. A szigetek ugyanis egyre türelmetlenebbek.
Ők úgy látják, hogy hiába dolgozták szarrá magukat, Magyar Péter mindenhonnan mindenhová kinevez mindenkit, csak őket nem.
Legalábbis alapvetően nem a szigetekhez nyúl, ha munkaerőre van szüksége. Arra ott a fideszes és az óellenzéki szakértelem. És könnyű azt feltételezni, hogy más nem nagyon van ebben az országban.
Pedig hát lenne, hiszen a Tisza szigetekben is vannak ambíciózus és képzett emberek.
Nyilván nem a falusi, nyolcvan éves Mari nénit kell kinevezni államtitkárnak. De látni kéne, hogy a szigeteken nem csak Mari nénik élnek. És nem csak államtitkárokra van szükség.