Tudni lehet-e manapság, hogy mi történik a Hormuzi-szorosban? A nemzetközi sajtó egyre kevesebb lelkesedéssel foglalkozik a témával, éppen azért, mert egyetlen konkrétumot se lehet leírni róla. A szoros iráni ellenőrzés alatt áll, vagy amerikaiak figyelik a hajókat, fizetni kell-e vagy sem, rakéták repkednek vagy sem, átjutnak-e a hajók vagy sem, ezek mind teljesen esetlegesek. Aki a helyszínen van, az sem tudja, mi történik, ő is ugyanazokból az anyagokból dolgozik. Az a hajó, amely ott úszik lassan, az talán a valóság, de ez nem ilyen egyszerű. A szemünk becsaphat, a hivatalos nyilatkozatokat pedig ma már nem érdekli a valóság.
Ez a fajta politizálás nem Donald Trump találmánya, de ő egyértelműen profi benne. Nincs fölötte senki, aki korlátozná, tehát azt mond, amit akar, és mások majd reagálnak. Ami azt illeti, működik a módszer, felsorolni is nehéz azokat az országokat, amelyeket az Egyesült Államok el akar foglalni, de aztán mégsem. De ezek az államok elméletileg veszélyben vannak, jönnek a Blackhawkok és zúdul a rakétazápor, gondolja a Hollywoodon szocializálódott átlagember. De a valóság mindig árnyaltabb.
Ez a politikai technika pedig terjed. A mostani világban egyes politikusok letértek arról az útról, amikor irányítanak, vezetik a nemzetet egy bizonyos irányban, célokat akarnak elérni. A modern doktrína követői már csak eljátsszák a politikust, a vezetőt, az irányítót. Valójában kiléptek a régi rendszerből, nem tudják, mivel jár egy-egy döntés, azt az adminisztráció elintézi.
A lényeg a show. A színes videók a közösségi oldalakon.
A rengeteg elérés, a lájkok, a megosztások. Ha valaki tényező tud lenni a közösségi médiában, akkor az a hit alakul ki benne, hogy az üzenetet átadta, népszerű, következésképp jól végzi a dolgát.