(...)
– Hat éve alakult meg a Nemzeti Kulturális Tanács – szerencsére nemigen hallunk róla azóta, de vajon ezt a politikai gittegylet jellegű valamit nem kellene egy tollvonással megszüntetni?
– Egy szót sem hallunk az orbitális közpénznyelő MMA-ról. Tudjuk, hogy ez bonyolult, hiszen a politikai alapon létrehozott „műakadémiát” bebetonozta az előző kormány. Hatalmas ingatlanvagyon, beleszólás minden döntéshozó kuratóriumba – szerintünk eléggé tűrhetetlen állapot, kivált a SZIMA, a valódi művészeti akadémia helyzetére tekintve, amely viszont a kivéreztetés állapotában van. Biztosan nem a két intézmény „összemosása” a megoldás; ahogy a két színházi társaság esetében sem.
– Jó hír, hogy az NKA-ban a politikai célokra eltapsolt 17 milliárdból 4 milliárdot már visszafizettek – vajon nem lehetne/lehetett volna ebből legalább tűzoltás formájában megsegíteni a független színházakat? Szerintünk igen.
Tudjuk-halljuk, hogy komoly humán erőforrás gondok vannak a minisztériumban, vagyis ezért is lehetséges, hogy csúsznak vagy elmaradnak azok a megoldások, amelyekhez sem pénz, sem törvény nem szükséges. Mindaddig így lesz ez, amíg az emberek kiválasztásának első szempontja nem a szakmai alkalmasság lesz, hanem a bizalom, illetve mindaddig, amíg a vezetés nem hajlandó nyílt pályázatokat kiírva a szakmai bizottságokra és a potenciális jelentkezőkre bízni a kulturális élet reformját. Nem nekik kell tudni, hogy milyen pozícióba ki kerüljön – nekik csak a lehetőséget kell megteremteni a kiválasztódásra.
Van türelmünk, vannak reményeink, hiszen már annak is örülünk, hogy a minisztérium vezetése erre-arra beszélget, megjelenik, találkozgat – de nagyon várjuk, hogy csináljon is valamit, és arról értesítse a kultúrszomjas közönséget, bennünket.