(…)
16 év untig elegendő ahhoz, hogy egy rendszer nagyjából átszője a társadalmat. Amikor a köztisztviselőt vagy az állami cég alkalmazottját már harmadszor hívják be csupán tanúskodni, akkor kezd majd kissé ideges lenni. Vagy amikor Átlag Géza a tévében azt látja, hogy vezetőszáron viszik Kiváltságos Kálmánt, mert befolyással szerzett zsíros üzleteket, akkor elfoghatja a rossz érzés, hogy alacsonyabb szintű, de mégiscsak NER-es kapcsolatrendszerrel (mondjuk, önkormányzatival, esetleg NKA-sal) ő nem bulizott-e ki magának, rokonának, cégének bármit is az elmúlt években. És ha igen, akkor ki és hol húz határt a vizsgálódásban? Főleg ha elszabadul a pokol, és beindulnak a kölcsönös feljelentgetések.
Ez a dilemma nyilván teherként nehezedik a jelenlegi kormányra, amelyben ott ülnek a NER hálójába az átlagosnál sokkal jobban belegabalyodott személyek.
Lehet-e úgy a fegyvervásárlásokat boncolgatni, hogy az ne érjen el a volt vezérkari főnökig? Lehet-e a telekommunikációs szektor anomáliáit napirendre tűzni úgy, hogy megkerüljék azt, aki közvetítőként részt vett a legnagyobb mobilszolgáltató-bizniszben? Lehet-e vizsgálni a különféle közlekedési tervpályázatokat úgy, hogy ne vetődjön fel a volt közlekedési államtitkár felelőssége? És így tovább. Amennyiben pedig a mostani hatalom egykori ügyei nem kerülnek terítékre, de az ellenzékhez köthető szereplőkkel jogilag megkérdőjelezhető módszerekkel igyekszik leszámolni, akkor hasonló bánásmódra számíthat, ha fordul a kocka. Azt nem is pertraktálva, hogy a kormánnyal kapcsolatban álló nagyvállalatok mennyire akarják, hogy üzleti partnereik folyamatos egzecíroztatásnak legyenek kitéve, és ennek elkerülése érdekében milyen nyomást helyeznek a kormányra.
Szerintem a háborgó tiszás talpasok nem tippelnek rosszul: a kormány szeretné megúszni az egész elszámoltatósdit. Viszont ha nem tud más területen eredményt felmutatni, úgy nő a csábítás, hogy bűnbakokat dobjon az elégedetlenkedőknek. Ám ez pusztán kommunikációs trükként, péksütemény nélküli látványpékségként nem megvalósítható. Vagy kap a választó valami kézzelfoghatót, valamit, ami túlmutat az indulatok kiélésén, vagy továbbáll. Bármilyen egyéb megoldás viszont a fent taglalt problémák sorát idézi elő. A csapdából csak a sikeres kormányzás (fogalmazzunk így: vannak kételyek) vagy az őszinte beszéd lenne kiút, ami az elmúlt két, két és fél év emblematikus figuráival nem fog menni.
(...)