(...)

A már említett merseburgi eseményen egy jó hosszú (több száz méteres) sor kiállását követően volt lehetőségem közös fotót készíteni Ulrich Siegmunddal, valamint röviden beszélgetni vele. Miután megtudta, hogy Magyarországról jövök, rákérdezett, hogy is fest a politikai helyzet most minálunk – erre válaszul rövid ismertetőt tartottam neki –, valamint csalódottságát fejezte ki Orbán Viktor áprilisi vereségét illetően. Ulrich Siegmund kampánystratégiája, valamint megjelenése sokban hasonlít egyébként Magyar Péterére. Gyakran kritizálja a politikai elitet, igaz, jóval hitelesebben, mint a magyar miniszterelnök, hiszen nem tartózkodott 14 éven át abban a politikai közegben, amit most éles kritikával illet, fiatalos megjelenése és a közösségi médiára fókuszáló kommunikációja pedig egy az egyben hasonlít a Tisza Párt stratégiájára – igaz, Ulrich Siegmund kevésbé demagóg, mint a magyar miniszterelnök, szakmai kérdésekről pedig megalapozottabb elképzelésekkel rendelkezik. 

Társadalmi feszültségek és a jövőképek

A választás igazi kockázata az, hogy a társadalmi béke megbomlik. Sokak szerint, amennyiben az AfD megszerzi az abszolút többséget, a radikális baloldal és az antifa-mozgalmak részéről erőszakos tömegdemonstrációkra, utcai zavargásokra lehet számítani. A stabilitást preferáló, idősebb német szavazókat ez a „hideg polgárháborús” atmoszféra akár el is tántoríthatja attól, hogy a jobboldali pártra voksoljanak a jövőben.

Fontos talán itt leszögezni, hogy az AfD a közkeletű címkézésekkel ellentétesen nem szélsőjobboldali párt. Talán inkább a nemzeti liberális vagy patrióta jelzők lennének a helyénvaló leírások. Most csak gondoljunk bele, Adolf Hitler milyen sebességgel forogna a sírjában, ha kiderülne, hogy az a párt, amelyet 100 évvel őutána fasisztának és nácinak titulálnak Németországban, a szólásszabadság és a demokratikus Németország mellett áll ki, a vezetője pedig egy leszbikus kapcsolatban élő nő? Érdemes meghallgatni Alice Weidelnek, az AfD társelnökének Magyarországon elmondott beszédét, vagy elolvasni az AfD 2017-es, magyarul is elérhető választási programját (amiben olyan „radikális” felütés olvasható, mely szerint: „Liberálisok vagyunk és konzervatívak. Országunk szabad polgárai. És meggyőződéses demokraták.”). Ami az AfD minősítését, a mai választás előtti előrejelzéseket és a mainstream német pártok legitimációs válságát illeti: talán a német érdekeket szem előtt tartó politika körül kellene keresni a megoldást.

(...)