(...)
A szász-anhalt-i választás eredmény nagy pofon Merz kancellár számára, aki – kormányával együtt – népszerűtlen, miután nem sikerült teljesítenie az ígéreteit, miszerint helyreállítja Németország gyengélkedő gazdaságát és csökkenti az AfD támogatottságát.
A szabálytalan bevándorlás ugyan csökkent azóta, hogy hivatalba lépett, de nem olyan mértékben, hogy ez megnyugtatta volna az átlagos választót.
Merz egyre veszít a népszerűségéből – amely a háború utáni kancellárok közül rekord alacsony szintre süllyedt – miközben az AfD országszerte a 30%-os támogatottsághoz közeledik.
A szászországi szavazás fordulópontot jelenthet egész Európa számára.
Külpolitikai programjának pontjai között az AfD határozott közeledést tűz ki célul Oroszországgal – minden következményével együtt, amit ez nemcsak a német–lengyel kapcsolatokra, hanem Európa általános stabilitására is gyakorolna.
Fennáll a veszélye, hogy ez Lengyelországot elszigeteli, és a félelem ördögi körébe sodorja.
Politikai barátság ápolása Putyinnal azt jelentené, hogy megrendülne Németország és Lengyelország, a két nép és a két történelem közötti nehéz és még mindig befejezetlen megbékélési folyamat.
Aki egy szövetségi tartományban kormányoz, az befolyást gyakorolhat Németország védelmi politikájára is.
Ha az AfD kerülne hatalomra a szövetségi tartományban, késleltethetné a csapatáthelyezéseket, visszaszoríthatná a kémelhárítást, és hozzáférhetne szigorúan titkos védelmi tervekhez – miközben dokumentáltan szoros kapcsolatot ápolna Moszkvával.