A szeptember 6-i, Szász-Anhalt tartományi választás a német politika egyik korszakhatára lehet: az Alternatíva Németországért (AfD) több mint 40 százalékos támogatottsággal, nagy fölénnyel vezet, és kedvező mandátumeloszlás esetén akár önállóan is kormányozhat. Ebben az esetben a 35 éves Ulrich Siegmund lenne a modern Németország első radikális jobboldali tartományi miniszterelnöke.
A Politico riportja szerint a tét túlmutat a mindössze 2,1 millió lakosú tartományon: az eredmény alapjaiban rendezheti át a német jobboldalt.
Siegmund kampánya a portál szerint személyes közvetlenségre, keletnémet nosztalgiára és egyszerű politikai üzenetekre épül. „Ulli” néven mutatkozik, szelfizik támogatóival, közösségi médiás videókat készít, és politikai kívülállóként jeleníti meg magát.
Még azt is saját javára fordította, hogy a Der Spiegel „Németország legveszélyesebb emberének” nevezte;
dedikálni kezdte a magazin címlapját. Arra a kérdésre, valóban veszélyes-e, nevetve úgy válaszolt: „Mit gondol? Fél tőlem?” Szerinte a címlap „hatalmas lendületet” adott kampányának.
Az AfD tömeges kitoloncolást és „remigrációt” sürget, csökkentené a bevándorlás ösztönzőit, megszüntetné a tartomány részvételét az MDR közszolgálati műsorszolgáltató finanszírozásában, visszavágná az integrációs és LMBTQ-programokat, valamint konzervatív-nemzeti irányba alakítaná az oktatást és a kultúrpolitikát. A párt ellenzi Ukrajna további német támogatását és az Oroszországgal szembeni szankciókat is. A szász-anhalti AfD-t a tartományi alkotmányvédelmi hivatal „bizonyítottan szélsőjobboldali szervezetként” tartja nyilván, amit a párt politikai támadásnak minősít.
Siegmund nem egyszerű tartományi sikerként, hanem az AfD országos hatalomátvételének kiindulópontjaként beszél a választásról.
Mint fogalmazott: „Egészen nyíltan mondjuk, hogy Szász-Anhalt az első lépés”. Azt is hozzátette: „Lássuk, meddig marad Friedrich Merz hivatalban e választás után”.
Az AfD terve szerint a győzelem dominóhatást indíthat el a következő keletnémet tartományi választásokon, majd a 2029-es szövetségi választáson is. A jelenlegi felmérésekben a párt mintegy 42 százalékon, míg a kancellár CDU-ja körülbelül 22 százalékon áll.
A riport az AfD felemelkedését a Helmut Kohl kancellársága óta fennálló német politikai rend megrendüléseként értelmezi. A CDU évtizedeken keresztül úgy tudta összefogni a jobboldalt, hogy egyszerre képviselte a nemzeti-konzervatív és a centrista választókat. Angela Merkel 2015-ös menekültpolitikája azonban felgyorsította a jobbszárny leválását, Friedrich Merz pedig hiába ígérte korábban az AfD támogatottságának megfelezését, kancellárként sem tudta feltartóztatni a pártot. Siegmund felemelkedése így a CDU stratégiájának és Merz vezetésének kudarca is lehet.
Az AfD történelmi győzelme ugyanakkor még nem jelentene automatikusan kormányalakítást.
A többi párt továbbra is fenntartja az úgynevezett tűzfalat, vagyis kizárja az együttműködést a párttal. Abszolút többség nélkül Siegmund ezért aligha találna koalíciós partnert.
Friedrich Merz szerint az AfD és a CDU között olyan alapvető különbségek vannak, amelyek kizárják a közös kormányzást. A kancellár azzal is vádolja Siegmundot, hogy megszépíti a keletnémet múltat: „Korábban sem volt minden jobb” – mondta, felidézve, hogy a tartomány munkanélkülisége 2000-ben még 20 százalék körül alakult, szemben a jelenlegi mintegy 8 százalékkal.
Az AfD hatalomra kerülése országos intézményi és biztonsági következményekkel is járna. Tartományi kormányként befolyást szerezne a rendőrség, az oktatás és a kulturális támogatások felett, helyet kapna a Bundesratban, valamint érzékeny nemzetbiztonsági információkhoz férhetne hozzá. Gazdasági szereplők eközben attól tartanak, hogy az idegenellenes politika elriasztaná a befektetőket és tovább súlyosbítaná a szakemberhiányt. A választás ezért nem pusztán arról szól, ki vezeti Szász-Anhaltot, hanem arról is, hogy fennmaradhat-e a háború utáni német politikai rendszer egyik alapszabálya: a radikális jobboldal kizárása a végrehajtó hatalomból, zárul a Politico riportja.