Röpke néhány hónap alatt háromszor törték be a házunk kapuján a drótüveget, és ennél is többször rúgták be nekifutásból a mágneszárat. Megszokott dolog ez a pesti belvárosban, hiszen odabent, a kapu mögött van az, amire az odakint lévőnek mindennél jobban szüksége van: a pénzzé tehető palack vagy italosdoboz.
A szelektív kukában és az üveggyűjtő konténerben bármennyi lapulhat ezekből a kincsekből, és alig száz méterre a kapunktól vissza is lehet váltani, darabját ötven forintért. Fényes délben is lendül hát a láb, reccsen az üveg, enged a zár. Percek kérdése, és máris szemét borítja a ház előterét.
A magyarok Európa-bajnok szegénysége sokunk számára csak egy rideg statisztikai adat mindaddig, amíg nem látjuk, hogy a legjámborabb uniós zöldpolitikai irányelvből hogyan lesz minálunk öldöklő élet-halál harc a szemeteskukák körül.
(…)