„Jó napot, Bartal András vagyok! Most el kellene hagyni az ingatlant!” – a Bűnvadászok vezetőjének klasszikus mondata védjegyévé vált az egyik az utóbbi idők egyik legnépszerűbb politikai videós tartalomfolyamának. Az egyes részek sok százezres, néha egymillió fölötti nézettsége a magyar végvidékek közbiztonsági problémáinak intő jele. A Ne féljetek! 2.0 tüntetésen Horváth Tamás, a Magyar Jelen újságírója számolt be arról, hogy a Tisztelet és Szabadság Pártja nekimegy a Bűnvadászoknak.
A Tisza színeiben Balogh Mihály jelentette be az akciót a Bűnvadászok és az önbíráskodás ellen, Tóth Norbert gyömrői konfliktusának apropóján:
„A közbiztonság védelme nem lehet ürügy az önbíráskodásra. A törvény határait senki nem lépheti át. A Gyömrőn történt, 15 éves gyermeket érintő súlyos eset miatt közérdekű bejelentéssel fordultunk az illetékes miniszterekhez.
A Bűnvadászokhoz köthető ügyben történteket a leghatározottabban elítélem! (...) A közbiztonság mindenkit megillet, a törvény pedig mindenkire egyformán vonatkozik. Senki! Ismétlem, senki nem állhat a törvények felett.”
Tisztelet és Szabadság vs. Rend és Haza
Ezzel új szintre lép a Tisztelet és Szabadság Párt és a Mi Hazánkhoz kötődő Bűnvadászok közötti konfliktus. Már a választási kampányban is egymásnak feszültek, a Tisza-kormány megalakulása után pedig ombudsmani vizsgálat indult a csoport akciói miatt, amit a Mi Hazánk politikai támadásként értelmez.
A Bűnvadászok a választási kampányban a Mi Hazánk egyik legerősebb politikai eszközévé vált. Bartal András, a csoport vezetője a Tisza áprilisi győzelme után azt mondta:
„az egyik szemem sír, a másik nevet, mert a Tiszával most csömörből vödörbe esünk.”
Toroczkai László a választások előtt arról beszélt, hogy a következő évek a Tisza és a Mi Hazánk küzdelméről szólhatnak.
Nyáron ombudsmani vizsgálat indult a Bűnvadászok akciói miatt; a nemzetiségi biztoshelyettes állásfoglalása szerint a rendőrség nem működhet közre „megfélemlítésben”, és az esetleges jogsértéseket ki kell vizsgálnia. A Mi Hazánk szerint viszont a Bűnvadászok olyan feladatot végeznek el, amelyben az állam kudarcot vallott. Toroczkai a parlamentben azt mondta, „van egy nagyon komoly társadalmi igény arra, hogy végre a tisztességes, becsületes honfitársaink jogait is meg tudják védeni”, és szerinte az állam erre jelenleg nem képes.
Milyen rendszerváltás?
Pakusza Zoltán, a Mi Hazánk alelnöke már közvetlenül a Tisza-kormányt támadta az ügy miatt. Szerinte az, hogy a Fidesz-kormány után az új kormány idején is eljárás folyik a Bűnvadászokkal szemben, azt mutatja, hogy „nincs itt semmiféle rendszerváltás”. A politikus úgy fogalmazott: „a Bűnvadászok ellen nem eljárást kellene indítani, hanem megköszönni a tevékenységüket.”
A szembenállásnak így már tágabb politikai jelentősége is van. A több mint 400 ezres YouTube-közönséggel rendelkező Bűnvadászok a Mi Hazánk számára különösen a fiatal választók elérésében vált fontossá, miközben a csoport működésének jogszerűségét és módszereit többen vitatják. A Tisza és a Mi Hazánk közötti következő politikai ütközőpont ezért könnyen az lehet, meddig terjedhet egy civilnek mondott csoport önkéntes „rendcsinálása”, és hol kell kezdődik az állam erőszakmonopóliuma.
A konfliktus felvállalásával a Tisza komoly politikai problémát vesz a nyakába. Szélsőségesen heterogén szavazótáborának egy része örülni fog a Bűnvadászok-ellenes álláspontnak. Másik, talán nagyobb része azonban a rendpárti/emeberjogi törésvonal másik oldalán áll, és aligha fogadja kitörő örömmel a népi rendcsinálás elleni politikai fellépést. A kockázatokat növeli, hogy a közbiztonság kezelése erősen próbára teheti Pósfai Gábor belügyminiszter hitelességét, akinek messze nincs olyan tekintélye az egyenruhás állomány körében, mint Pintér Sándornak volt. A volt belügyminisztert szeretni ugyan nem nagyon szerették, de vitathatatlanul tisztelték.
A Bűnvadászok az új Magyar Gárda?
A kétezres évek magyar közbiztonsági és általános politikai válságának egyik legerősebb tünete volt a jobbikos Magyar Gárda megjelenése. A Jobbik – Magyar Gárda és a Mi Hazánk –Bűnvadászok kapcsolat legfontosabb hasonlósága, hogy mindkét párt mellett megjelent egy látványos, közbiztonsági kérdésekre építő, parlamenten kívüli mozgalom. A Magyar Gárdát 2007-ben a Jobbikhoz szorosan kötődő szereplők alapították, felvonulásaival pedig különösen a párt által „cigánybűnözésként” tematizált ügyekben lépett fel; a szervezet komoly szerepet játszott a Jobbik ismertségének és mozgósító erejének növelésében. Részben hasonló funkciót töltenek be ma a Bűnvadászok a Mi Hazánk környezetében:
konfliktusos helyzetekhez vonulnak ki, videókat készítenek, és azt az üzenetet erősítik, hogy az állam nem képes megfelelően megvédeni a „tisztességes embereket”, az urbánus elitet meg egyáltalán nem érdekli az egész.
Lényeges különbségek vannak azonban a szervezeti viszonyban és a működés módjában. A Magyar Gárda közvetlenül a Jobbik politikai környezetéből született, egyenruhás, hierarchikus szervezetként működött, tagokat avatott és demonstratív felvonulásokat tartott; a bíróság végül 2009-ben jogerősen feloszlatta. A Bűnvadászok ezzel szemben nem tömegmozgalom, hanem egy maroknyi Mi Hazánk-közeli ember szabadcsapata. Szervezettsége és létszáma még a régi Betyárseregét sem éri el. Kifejezetten médiaközpontú kezdeményezés: tevékenységének központi eleme az egyedi konfliktusokba – például lakásfoglalási, végrehajtási vagy közbiztonsági ügyekbe – való beavatkozás és ezek videós bemutatása. A Magyar Gárda egy párt mellett felépített, már-már paramilitáris jellegű tömegmozgalom volt, a Bűnvadászok pedig egyelőre inkább egy politikaközeli, akció- és médiaközpontú csoport.