LANNERT JUDIT ORSOLYA oktatási és gyermekügyi miniszter: Tisztelt Ház! Meglehetősen nagy fantáziáról tett tanúságot itt például Hankó képviselő úr, hogy mi már most tudjuk, hogy kik lesznek a centrumok vezetői. Hát, érdeklődve várom én is, hogy kikre gondol. Én még nem tudom.

(19.10)

Értem, hogy vezetőváltás év közben; de itt most többen megválaszolták, hogy ez azért önöknél régebben nem volt ennyire probléma. Én azt gondolom, hogy a stabilitást az intézményvezetők biztosítják, ugyanis nem váltottam le az intézményvezetőket, mint ahogy a mellékelt ábra mutatja.

Az, hogy mit tud a szakképzés, igen, ez újra és újra előjön. Vannak érmes és vannak nagyon elit részei, de önmagában az egész szakképzés minőségéről ez nem mond el semmit. Nem véletlen, hogy a kompetenciaméréseken most már nem nagyon tudjuk megnézni a szakképzésben, hogy mik a kompetenciamérési eredmények, mert ezeket már nem hozzák nyilvánosságra.

Az, hogy a korai iskolaelhagyás most csökkent, az nem egy nagy kunszt. A 2010-es években hatalmasat nőtt, mindenhol csökkent, csak nálunk nőtt, innentől kezdve végre sikerült visszahozni arra a szintre, ahol már egyszer voltunk.

Az ösztöndíjak. Igen, én azt gondolom, hogy jó az ösztöndíj, de mindenütt kellene. Önök csak itt, a szakképzésben nyomták ezt. És ha mellette azt is meg tudjuk ‑ vagy mindenki tisztában van azzal, hogy Európában az utolsók közt vagyunk a 25-34 éves korúak egyetemi végzettségét, a diplomások arányát illetően, azt gondolom, hogy azért ezen a téren kellene javítani, és ez pont nem abba az irányba vitt.

Szövegértési problémák, látom, mindig vannak. Tehát az, hogy mi politikai tisztogatást folytatunk, az egy taktika: amit önök csinálnak, azt megpróbálják úgy bemutatni, mintha mi csinálnánk. Szerintem a politikai tisztogatás nem egyenlő a politikától való megtisztítással, de hát ez is, azt gondolom, hogy szövegértési probléma lehet. (Derültség a kormánypárt padsoraiból.)

És nem beszélünk arról, hogy milyen gazdaság van, és ez nem független attól, milyen a szakképzésünktől. Önök azt mondták, hogy munkaalapú társadalmat építünk, mi meg azt mondjuk, hogy Magyarországnak nem pusztán munkaalapú, hanem tudásalapú, kreatív és vállalkozó társadalomra, valamint tudásalapú szakképzésre van szüksége, ahol nem az a versenyelőny, hogy a magyar munkaerő olcsó. (Taps a kormánypárt soraiban.)

Sokszor felteszik a kérdést, hogy milyen munkaerőre van szüksége a beruházónak, a munkaerőpiacnak. Mi meg azt mondjuk, azt kérdezzük: milyen tudásra van szüksége a magyar embernek ahhoz, hogy a változó világban önálló, versenyképes és kezdeményező legyen? A szakképzésnek nem lehet pusztán az a célja, hogy betöltsük az aktuális munkaerőhiányt. A cél az, hogy olyan, tudással rendelkező embereket képezzünk, akik képesek lesznek alkalmazkodni, alkotni, újítani és vállalkozni is a következő húsz év változásai közepette.

A szakképzés válságát nem egyetlen törvénymódosítás, hanem több évtizedes múltba néző szemlélet eredményezte, ezért a megújulás sem egyetlen jogszabályon múlik. Nyitottságra, átláthatóságra, szakmai párbeszédre és a helyi közösségekbe vetett bizalom helyreállítására van szükség, mi ebben látjuk a magyar szakképzés valódi megújulásának útját. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárt soraiban.)

Forrás: parlament.hu