STROMPOVÁ VIKTÓRIA (TISZA): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én szinte biztos vagyok benne, hogy miniszterelnök úr nem szorul az én védelmemre, képes magát megvédeni, viszont itt a Mi Hazánk frakcióvezető ura mégis azt említette, hogy az érzelmei senkit nem érdekelnek. Én pedig azt gondolom, hogy igenis fontosak az érzelmek, mert legyen az Magyar Péter, Magyarország miniszterelnöke, ő is egy ember, és mi egy emberséges Magyarországot építünk. (Taps a kormánypárt soraiban.) És ha már az érzelmeknél tartunk, női politikusként ‑ nemcsak én, hanem sokan itt rajtam kívül a teremben ‑ azt gondolom, hogy igenis fontosak ezek a dolgok.

Nekem mit jelentett április 12‑e, fél évvel ezelőtt ott Észak-Vasban, Vas 2-ben? A szívem egyik fele vérzett, a másik fele viszont euforikus boldogságban úszott, mert tudtam, éreztem, és estére bebizonyosodott, hogy a magyar emberek a saját országukat, a saját hazájukat választották, a szabadságot választották, és ez számomra mindennél fontosabb.

Ami pedig a KDNP frakcióvezető urát illeti, itt említette, hogy járta az országot, nagyon sok Magyar Péterrel találkozott (Derültség a kormánypárt soraiban.), és mind tisztességes ember, és a név… Hát, az az ember, akit én ismerek és Magyar Péter; sok mindent el tudok róla mondani, csak azt nem, hogy tisztességes. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mi is így vagyunk! ‑ Magyar Péter közbeszól. ‑ Taps a kormánypárt soraiban.) Azt mondom erre, ha már visszatérünk április 12-ére, és az egyik szemem sírt, a másik pedig nevetett: bízom abban, hiszek abban és nagyon jól tudom, hogy az igazság mindig utat nyer. Szokás mondani, van egy igazán szép magyar közmondás, hogy a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból.), és biztos vagyok benne, hogy az ott történt dolgokra is igazság és fény fog derülni.

Fél éve úgy döntöttek az emberek Magyarországon, hogy változást akarnak, és ahogy miniszterelnök úr is fogalmazott, ez a döntés sokkal többről szólt, mint egy kormány leváltásáról. Mit is jelent nekünk a hétköznapokban ez a döntés? Mi az, ami fél évvel ezelőtt még természetes része volt az életünknek, ma viszont már szerencsére nem az? Mit érzékelnek ebből ma az emberek? A változást nemcsak a törvényekben, rendeletekben és gazdasági mutatókban lehet mérni, hanem abban is, hogy hogyan érezzük ma magunkat az országunkban. Például abban, hogy az utcákat ma már nem borítják el a közpénzből finanszírozott propagandaplakátok; hogy a televízióban nem kell nap mint nap háborúval, migránsokkal vagy adóemeléssel riogató kormányzati üzeneteket látnunk és hallanunk; a közmédia átalakítása megkezdődött azzal a céllal, hogy a közszolgálati tájékoztatás valóban a köz érdekeit képviselje. De a változás ennél sokkal többet jelent.

Egyre többen érezhetik úgy, hogy elmondhatják a véleményüket; hogy szabadon részt vehetnek egy tüntetésen; megfogalmazhatják a kritikájukat a kormánnyal szemben; és a következményektől való félelem nélkül vállalhatják a véleményüket. Különösen fontos változás ez azoknak is, akik az elmúlt években úgy érezhették, hogy a politikai hovatartozásuk, a származásuk miatt vagy éppen azért, mert valakit szeretnek, kerültek célkeresztbe. Ma már sokan közülük megkönnyebbüléssel tekinthetnek a jövőbe; nem kell attól tartanunk, hogy azért ér minket hátrányos megkülönböztetés, mert mások vagyunk, mint a többség. Egy ország akkor lehet igazán szabad, ha minden polgára egyenlő méltósággal élhet benne.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én magam is tapasztalok egy számomra különösen fontos változást. Az elmúlt hónapokban számos polgármesterrel ültem le beszélgetni, és ezeken a beszélgetéseken egyre inkább megnyílnak ezek a polgármesterek. Őszintén elmondják, hogy milyen problémákkal küzdenek, milyen fejlesztések maradtak el és mire lenne valóban szükségük. Nem kell attól tartaniuk, hogy egy kritikus mondat vagy egy politikai nézetkülönbség miatt hátrányba kerül a településük. Teljesen személyes élmény, körülbelül két hete történt meg: hat polgármester ült az asztalnál, amikor is közöltem velük, hogy tisztelt polgármester urak és hölgyek, engem nem kell szeretni, nekem nem kell gazsulálni, engem nem kell jól tartani, és az egyik teljesen őszinte reakciója az volt, hogy hál’ istennek. (Derültség a kormánypárt soraiban.)

Nemcsak a polgármestereknek, hanem az állampolgároknak is nagyobb beleszólást biztosítunk. Az emberek véleménye nemcsak négyévente, a választások idején fontos, hanem a két választás között is, mindennap. Országos szinten ennek egyik eszköze a törvényjavaslatok társadalmi egyeztetése, amely lehetőséget ad arra, hogy az emberek véleményt mondjanak az őket érintő jogszabályról. Helyi szinten ugyanezt a szemléletet képviseli az új Szent István vidékfejlesztési program, amelyben a lakosok maguk is javasolhatnak fejlesztéseket és részt vehetnek azok rangsorolásában. Hiszen ki tudhatná jobban, mire van szükség egy településen, mint az ott élők?

Az átláthatóság és az elszámoltathatóság területén is megkezdődtek a változások. Létrejött a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal, amelynek feladata a közvagyont érintő visszaélések feltárása és a jogellenesen megszerzett vagyon visszaszerzésének elősegítése. A cél az, hogy a közpénzek útja követhető legyen, a vagyongyarapodás ellenőrizhetővé váljon és a szabálytalanságoknak végre következménye legyen. De a felelősségre vonás nem korlátozódhat a közpénzekkel való visszaélésekre, és nem is függhet attól, hogy valaki melyik politikai oldalhoz tartozik.

Tisztelt Országgyűlés! A gazdaságban is vannak biztató fejlemények: szeptemberre 1,6 százalékra mérséklődött az éves infláció, ami érezhető változást jelenthet a magyar családok számára. A mi feladatunk az, hogy kiszámítható gazdaságpolitikával teremtsünk stabil környezetet, amelyben a családok és a vállalkozások is bátrabban tervezhetik a jövőt. Eközben lépésről lépésre haladunk a TISZA választási programjának megvalósításával is. A „Működő és emberséges Magyarország alapjai” programban világosan megfogalmaztuk, milyen változásokat szeretnénk elérni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A közös jövőnk szempontjából talán az egyik legfontosabb kérdés, hogy az emberek ismét mernek‑e kezdeményezni, mernek‑e kérdezni, vitázni, kritikát megfogalmazni, kiállni magukért és egymásért. Ha fél év után egyre többen érzik úgy, hogy az ország alakításában nekik is van szerepük, akkor ez olyan változás, amelyre érdemes tovább építeni. Mi ezért fogunk dolgozni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárt soraiban.)

Forrás: parlament.hu