DR. HANTOSI ISTVÁN (TISZA), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Magyar Honfitársaim! Két határozati javaslat fekszik az Országgyűlés előtt a mai nap, és aki ebbe beletekint, azt láthatja, hogy olyan jogi dokumentum szerepel az Országgyűlés napirendjén, amellyel kapcsolatban különösebb említésre méltó dolgok már nem is lehetnek, mégis szeretném egy kicsit részletesebben bemutatni azt, hogy a Hende Máté képviselőtársammal benyújtott határozati javaslataink benyújtásáig milyen események és milyen lépések vezettek, hiszen azt gondolom, szükséges, hogy az indítványunk értemét és a hátterét jobban megvilágítsam.

Engedjék meg, hogy két képet idézzek önök elé az indítványunk kapcsán. Reggel van, egy hétköznap reggel, és egy család készülődik az iskolába induláshoz. Az édesapa a gyermekeit beülteti az autóba, elindulnak, és eközben bekapcsolja a rádiót. A választása, mondjuk, a Kossuth rádióra esik. Megkérdezi az egyik gyermeke, legyen az egy óvodás, egy nagycsoportos, mondjuk, vagy egy alsó tagozatos gyermek, hogy „apa, tényleg háború lesz, tényleg el fognak vinni (Takács Péter: Jézusom!), mi lesz velünk?” Hogyan magyarázza meg az az édesapa azt a gyermekének, hogy amiről szó van, annak egy része tájékoztatás, egy része viszont félelemkeltés politikai céllal, gyűlöletkeltés? És mit érez az az édesapa vagy édesanya, amikor erre válaszolni kell?

A másik kép, amit elhoznék önök elé, egy nyugdíjas honfitársunk hétköznapja. Mondjuk azt, hogy egy idős nagymama vagy nagypapa reggel vagy napközben valamikor, amikor bevásárolni készül ‑ tudjuk jól, hogy az idősek szeretnek délelőtt bevásárolni, amikor a reggeli nagy roham lement már, amikor a munkába indulók már nem töltik meg az üzleteket, és kényelmesebben tudnak vásárolni ‑, arra gondol, hogy bekapcsolja gyorsan még a híreket, meghallgatja, hiszen így nőtt föl, rádiót hallgatva, tévét nézve követte munkája vagy a tevékenységei közben a közélet eseményeit. Én magam is emlékszem arra, hogy a nagymamám reggelente hallgatta hol a rádiót, hol a tévét és a híreket. És mit hall? Borzalmakat, fenyegető veszélyeket, rémhíreket háborúkról, fenyegetésről, veszélyről, arról, hogy a gyermekei, unokái élete, sorsa veszélyben lehet. Remegő kézzel indul el bevásárolni (Takács Péter közbeszól.), remegő kézzel tolja azt a bevásárlókocsit a boltban. És amikor megkérdezik a barátnői vagy akikkel összefut, hogy mi a helyzet, hogy vagy, mit mondjon nekik? Nem tudja, hiszen fél.

Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Magyar Honfitársaim! Ezek a képek nem a fikció szüleményei. Számos honfitársunk, sok százezer magyar család, sok millió magyar hétköznapjait határozta meg ez a kép, ez az esemény 2026 tavaszáig, amikor bekapcsolták a közmédia valamelyik csatornáját.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Az a két határozati javaslat, amely előttünk fekszik, egy történelmi lépésnek, egy történelmi útnak, a TISZA nagyon fontos, egyik legfontosabb vállalásának egy újabb mérföldkövét jelenti. A TISZA ugyanis vállalta, hogy visszaállítja a közmédia függetlenségét. Az a két alapító okirat, amely a Magyar Rádió és Televízió Zrt., a nemzeti közszolgálati médiaszolgáltató, valamint az újra az Országgyűlés által létrehozott Magyar Távirati Iroda Zrt., a nemzeti hírügynökség működésének szervezeti, gazdasági kereteit fogja meghatározni.

Engedjék meg, hogy visszatérjek arra, hogy hogyan jutottunk el, milyen lépésekkel a mai naphoz. Egy szép nyári nap, június 23-án, egy emlékezetes nyári nap fogadta el az Országgyűlés azt a törvényjavaslatot, azt a törvényt, amely eltávolította a közterületekről, az utcákról a rémületkeltő, gyűlöletkeltő, megfélemlítő tartalmakat, ezeket az óriásplakátokat. Ugyanezen a napon fogadta el az Országgyűlés a médiatörvény módosítását, amely megteremtette a független közmédia helyreállításának kereteit és alapjait. Július végén az Országgyűlés pedig elfogadta a Független Közmédia Testület alapító okiratát. Ez a szervezet az, amely a magyar állam nevében gyakorolja a tulajdonosi jogokat a közmédia szervezetei felett.

Ugyanúgy a nyár folyamán került sor arra, a nyár végén, történelmi lépésként szintén, első alkalommal, hogy megválasztotta az Országgyűlés a Független Közmédia Testület tagjait. Miért történelmi ez a lépés? Azért, mert 16 év után újra szakmai delegáltak, a szakma, a civil szervezetek által jelölt szervezetek képviselői, akik a közszolgálati testületként korábban működő, jelenleg Közszolgálati Tanács néven működő civil felügyeleti szerv tagjai, választottak meg és javasoltak, delegáltak, politikai háttéralkuk nélkül.

Szeptemberben pedig egy újabb történelmi lépés eredményeként megválasztotta az Országgyűlés első alkalommal a magyar demokrácia történetében a közmédia felett is felügyeleti jogokat gyakorló Médiatanács elnökét. Nyilvános pályázatot hirdetett az Országgyűlés, a pályázókat meghallgatta személyesen, mindenki számára átlátható módon mutatták be pályázati elképzeléseiket, koncepcióikat, és erről a civil szervezetek, a szakmai szervezetek, a médiaszakmai szervezetek bevonásával hozott döntést az Országgyűlés. A köztársasági elnök úr pedig a hétvégén már ki is nevezte a Médiatanács új elnökét az NMHH elnökévé.

(11.20)

Tisztelt Országgyűlés! Most, ahogy mondtam, szervezeti, gazdasági, jogi kereteket teremtünk abban a folyamatban, amit elindítottunk. A közmédia szervezetei részére fogja az Országgyűlés az alapító okiratot ebben az új szervezeti formában elfogadni. Csak emlékeztetném a tisztelt képviselőtársaimat és minden magyart, aki követi az Országgyűlés adását, hogy milyen szervezet jött létre a Duna Médiaszolgáltató Zrt., illetve a... Jelzőket keresek, amelyek talán politikailag is korrektek, és nem sértik sem az ellenzéki képviselőknek és szavazóknak a véleményét, fülét, de 3,5, közel 3,5 millió magyar honfitársunk egyértelműen állást foglalt, hogy az MTVA ebben a formában, ahogy működött, nem szolgálta a közmédiának a valódi érdekeit, hanem sajnos, mondjuk ki őszintén, egy olyan vagyontömeg volt, amelyet propagandacélokra használtak.

Nos tehát, a TISZA egyik legfontosabb vállalásának utolsó, az Országgyűlés előtti mérföldkövénél tartunk, hiszen a következő lépés a közmédia újjáalakítása és függetlenségének helyreállítása érdekében tegnap megtörtént, és ez nem az Országgyűlés, hanem a Független Közmédia Testület döntése és intézkedése volt. Ugyanis kiírták a közmédia, a Duna Médiaszolgáltató Zrt. és az MTVA utódjaként működő Magyar Rádió és Televízió Zrt. vezérigazgatójának a nyilvános pályázatát. Ilyenre sem volt még példa a magyar Országgyűlés és a magyar demokrácia történetében: egy nyilvános pályázaton keresztül fogja kiválasztani a szakmai tagokból és politikai tagokból felálló Független Közmédia Testület a magyar közmédia új vezetését ‑ politikai alkuk nélkül, szakmai alapon.

Tisztelt Honfitársaim! Tisztelt Képviselőtársak! Hadd mondjak ezen a ponton köszönetet; köszönetet mindazoknak, akik részt vettek ebben a folyamatban; azon magyarok millióinak, akik a változásra szavaztak; azoknak a képviselőtársaimnak, akik ebben a munkában segítséget nyújtottak; azoknak a személyeknek, akik a Független Közmédia Testület vagy a Médiatanács megalakulása után ebben szerepet vállaltak; a szakmai szervezeteknek, az önszabályozó szervezeteknek, a Közszolgálati Tanács tagjainak, hogy részt vettek ebben a kiválasztási eljárásban; azoknak a személyeknek, azoknak a civil szervezeteknek, akik pályázatot nyújtottak be a Közszolgálati Tanács felé a Független Közmédia Testület tagsága iránt; a médiaszervezetek tagjainak, azoknak is, akik kritikus hangokat fogalmaztak meg a nyár folyamán.

Nagyon sok kritikus hang jelent meg a magyar médiaszakmai szervezetek részéről, amiért rendkívül hálásak vagyunk, és azt gondolom, ez támasztja alá azt, hogy egy óriási történelmi mérföldkőnél vagyunk, hogy a szakma hallathatja a hangját, és a szakma hangja meghallgatásra talál. És végső soron, nem utolsósorban köszönetet szeretnék mondani azoknak a kollégáknak, akik a közmédiában dolgozva kitartottak, ezt a vészkorszakot átvészelték (Takács Péter: Vészkorszakot…), kitartottak, szakmai alapon végezték a munkájukat, és mind a mai napig a közmédiában dolgozva azt a hivatásukat tudják gyakorolni, hogy valóban szakmai, objektív, független, elfogulatlan tartalmakat tudjanak gyártani, és nemcsak politikai tartalmakat, hanem szórakoztató tartalmakat, kulturális tartalmakat. Ugyanis a TISZA abban hisz, ez a politikai közösség abban hisz, hogy a közmédia ‑ ahogy elmondtam már a nyáron is a médiatörvény általános vitájában ‑ nem a kormányé, nem az Országgyűlés valamelyik frakciójáé, nem a kormánytöbbségé; nem lehet, ahogy korábban volt a Fideszé, nem lesz a jövőben a TISZA-é sem. A közmédia minden magyar állampolgárnak tartalmakat biztosító, független, minőségi tartalmakat biztosító szervezet, hiszen adófizetői forintokból működik. Ezért minden magyarnak joga van, hogy az általa, az ő hozzájárulásából működő, közpénzből működő közmédia valóban objektív, független és értékelhető, élvezhető tartalmakat közvetítsen, ne pedig egy szűk politikai körnek a hatalmi eszköze legyen.

Az a vízióm, az az álmom, hogy minden magyar, függetlenül attól, hogy milyen politikai oldalon áll, megtalálhassa az új, a megújuló magyar médiarendszerben azokat a közéleti tartalmakat, amelyek az ő politikai elképzeléseihez közel állnak; ezt a közmédián keresztül kiegyensúlyozott formában, de egyoldalú formában nem a közmédián keresztül. Vannak csatornák, vannak jobboldali, vannak konzervatív vagy liberálisabb hírcsatornák ‑ ezek kereskedelmi csatornák ‑, amelyeket fogyasztva találja meg a magyar választópolgár, elérhető legyen számára bármilyen politikai tartalom, de nem közpénzből finanszírozott propagandaként.

És az is ennek a víziómnak a része, hogy ebben az új magyar médiarendszerben minőségi kulturális és szórakoztató tartalmak is elérhetőek legyenek. Ennek két lába van: egy jól működő, valóban piaci alapon működő kereskedelmi médiaszolgáltatási szektor ‑ ez most a mai napirendi pontnak nem képezi a részét; később, amikor majd a médiatörvénynek egy részletesebb reformjáról fog dönteni az Országgyűlés vagy az Országgyűlés elé kerül, majd beszélhetünk erről részletesebben ‑, de most a közmédiáért érzett felelősségünk jegyében vagyunk itt. Kultúrát, gyermekműsorokat, szórakoztató műsorokat, minőségi műsorokat ‑ azt szeretnénk, hogy a közmédia ezeket nyújtsa.

Engedjék meg, hogy egy idézettel, Berzsenyi Dánielnek az egyik verséből, „A magyarokhoz” intézett ódájából vett idézettel zárjam. Simicskó István képviselőtársam inspirált, amikor Róma és Budapest között párhuzamot vont a költségvetés vitájában; akkor talán legyen helye most a média- és a közmédiaviszonyok kapcsán is felidézni Berzsenyi Dániel sorait: „Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!” ó, magyar / „Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély; / Nem félek. (…) Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem / Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.”

S ahogy elmondtam a médiatörvény vitájában a nyár elején, szabad nép, szabad lélek, felemelt és kiművelt emberfők tudják a magyar közéletet, a magyar közélet színvonalát emelni és előrevinni. A TISZA meghallotta a magyaroknak ezt a kérését, és változást hoz a közmédiában. Hálás vagyok és büszke, hogy itt állhatok ma az Országgyűlésben, hogy képviselőtársaimmal együtt a közmédia megújulásán dolgozhassak.

És hogy azzal a képpel zárjam, amivel kezdtem: abban bízom, hogy a jövőben a munkába induló szülők, az iskolába, intézményekbe induló gyermekek vagy a bevásárolni készülő idős honfitársaink nyugodtan, békésen, kulturált tartalmakat, kulturális tartalmakat, minőségi tartalmakat fogyasztva és hallgatva indulhatnak munkába, és a napjaikat nyugodt, békés hangulatban tudják tölteni Magyarországon. (Takács Péter: Mint a szovjet…)

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Én ilyen jövőt kívánok minden magyar honfitársamnak. Kérem, támogassák a javaslatot. (Taps a kormánypárt soraiban.)

Forrás: parlament.hu