DR. MÁTHÉ ZSUZSA, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Igyekszem nem ilyen hosszan terhelni önöket. Nagyon sok minden elhangzott már, nagyon sok tényt meghallgathattunk, és először én is azzal kezdeném, talán Hantosi képviselőtársunk felszólalására reagálva, hogy azért nem ennyire fekete-fehér a történet, hogy ki hogyan élte meg az elmúlt időszak közmédia-teljesítményét.

Hozzám többen odajöttek, hogy az egyébként 1987 óta létező Vasárnapi Újságot miért nem tudták meghallgatni. Hogy miért fordulhatott elő az, hogy miközben itt, a parlamentben hihetetlen krízisekről, a hőkupola okozta paksi leállás kríziseiről volt szó, ha valaki bekapcsolta otthon a Kossuth Rádiót, akkor gyakorlatilag nagyszerű színművészek előadásában rádiójátékokat hallgathattunk, ellenben semmilyen olyan érdemi tájékoztatást nem kapott a lakosság, hogy mégis mit kellene csinálni. Információforrásként gyakorlatilag a miniszterelnök Facebook-oldala van ma Magyarországon megjelölve. Ez szerintem alapjaiban kérdőjelezi meg az egész történetet.

És én is mindenképpen óva inteném a tisztelt Házat, hogy a háborút most már valami olyan illetlen szóként tekintsük itt kimondani, mintha ez nem létezne. Tehát ez a valóságtagadásnak ez egy olyan szintjére fogja eljuttatni a sokféle, egészen nevetséges jelenetet produkáló Országgyűlést, ami kritikusan érinti Magyarországot.

Én nagyon szívesen meghallgatnám azt, hogy miniszterelnök úr ‑ mindig gúnyolódtak azon, hogy péntekenként Orbán Viktor miniszterelnök tartott, vagy nem minden egyes pénteken, de voltak ilyen világmegfejtő beszédei vagy beszélgetései reggelente ‑, én nagyon kíváncsi lennék arra, hogy egyébként Magyar Péter mit gondol miniszterelnökként ‑ vagy akár Orbán Anita külügyminiszterként ‑ arról, hogy mi történik körülöttünk a világban. Ugyanis a háborús eszkaláció veszélye kapcsán ‑ ezt nem én mondom, kapcsoljanak valóban bármelyik nyugati sajtóorgánumra, Euronewsra, bárhova ‑ elhangzik az, hogy soha nem volt ilyen nagy kockázata annak, hogy Európa háborúba sodródik. Ha megnézik azt, hogy milyen beruházások vannak, hogyan fog alakulni az Európai Unió költségvetése, az egy háborús költségvetés, és gyakorlatilag kondicionálják az embereket arra, hogy egy ilyen válságban mit kell csinálni, milyen tartalékaik legyenek otthon. Tehát eltagadni ma Magyarországon, a parlamentben, hogy ez a veszély létezik, ez egyszerűen abszurd!

És igen, a genderkérdés. Azért volt a miniszterelnök úrnak egy elpottyantott megjegyzése pont a Kossuth Rádióban, hogy gyakorlatilag a tegnap meghozott törvény az Európai Bíróság ítéletének a végrehajtása. Ezt pont talán alelnök asszony is említette a megelőző felszólalásában.

De akkor térjünk rá magára erre a két határozati javaslatra. Azt látjuk, hogy tényleg megy tovább a közszolgálati média megkezdett átalakítása: a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt.-ből most elkezdődik a Magyar Rádió és Televízió Nonprofit Zrt., illetve az MTI különválasztása. Abban egyetértünk, hogy ez nem pusztán egy névváltoztatás, hiszen itt jelentős vagyon, szerződésállomány, vezetői jogkörök és munkavállalói életpályák sorsa az, ami napirenden lesz.

Abban is egyetérthetünk, hogy a pontos, hiteles tájékoztatás, az átlátható gazdálkodás és a szakmai függetlenség fontos, támogatandó követelmények, önmagukban azonban nem indokolnák a jelenlegi intézményrendszer átalakítását. Ezek a változtatások ugyanis egyszerre érintik a közpénzek felhasználását, a nemzeti hírszolgáltatás működését és az intézményi ellenőrzést. Éppen ezért az előterjesztőknek valamiféle ellenőrizhető érvekkel kellene alátámasztaniuk azt, hogy mi szükség erre a kettébontásra.

A jelenlegi rendszer kialakulásának okait nem érthetjük meg ‑ és egy nagyon picit hadd lépjek vissza az időben, nem mennék vissza a Római Birodalomig, mint a megelőző javaslatok tárgyalásánál -; a rendszerváltás utáni médiaviszonyok ismerete azért mégiscsak fontos. A kilencvenes évek elején nem tiszta lappal indult a magyar sajtó. A megyei napilapok jelentős részét az egykori állampárthoz kötődő struktúráktól nyugati kiadók, köztük például az Axel Springer érdekeltségei vették át. Az országos napilappiacon 1991-ben a külföldi tulajdon aránya a korabeli kutatások szerint 71 százalék volt. Számos szerkesztőségben fennmaradt a korábbi szocialista személyi és szakmai folytonosság. Természetesen ez nem jelentette azt, hogy mindegyik külföldi tulajdonú lap azonos politikai álláspontot képviselt volna, de azt igen, hogy a nyilvánosság új piacán nagyon eltérő tőkeerővel és intézményi háttérrel rendelkeztek a szereplők.

A korabeli lapprivatizáció vitájának egyik tétje éppen az volt, hogy ki rendelkezik a már kiépült országos és megyei terjesztési hálózatokkal, ki örökli a lapcímeket és a hirdetési piacot. Ezekkel szemben új szereplőként megjelenni ‑ jelentős tőke nélkül ‑ rendkívül nehéz volt.

Az Antall-kormány idején kirobbant médiaháború is jelezte, hogy milyen nehézségekbe ütközött a közszolgálati intézmények átalakítása. Hankiss Elemér és Gombár Csaba kinevezése az 1990-es politikai megállapodásokhoz kapcsolódott, később pedig a vezetői jogkörök körüli viták alkotmányjogi konfliktussá váltak. A tanulság nem az, hogy a jogi garanciák feleslegesek, éppen ellenkezőleg: a szervezeti szabályoknak világosan kell rendezniük a felelősséget, ugyanis a formális függetlenség önmagában nem oldja meg a működés és az elszámoltathatóság problémáit.

A Magyar Televízió, a Magyar Rádió, a Duna Televízió és a Magyar Távirati Iroda hosszú ideig külön irányítási és gazdálkodási struktúrában működött. Ez párhuzamos jogi, pénzügyi, műszaki feladatokat, külön döntési központokat és gyakran teljesen felesleges és költséges koordinációt jelentett. A 2010 után megkezdett integráció, majd a 2015-ös médiaszolgáltatói egységesítés egyik célja éppen ezeknek a párhuzamosságoknak a csökkentése volt. Közös háttérre épülhetett a rádiós, televíziós és hírügynökségi tartalom-előállítás, miközben megmaradhattak az egyes műfajok eltérő szakmai követelményei.

A korábbi intézmények közötti versengés nem ritkán ugyanazokért a gyártási jogokért, műszaki megoldásokért és pénzügyi forrásokért zajlott. Az ilyen párhuzamosságok árát végső soron a közpénzből finanszírozott rendszer viselte, és a nézők, hallgatók számára ebből nem feltétlenül származott többletérték.

(12.20)

A korábbi közmédia gazdálkodási problémáira jó példa a Kunigunda úti televíziós székház története. Az épületet ugyanis nem az állam építtette saját tulajdonában, hanem egy magánbefektető beruházásában készült el, majd a Magyar Televízió hosszú távú bérleti szerződés keretében használta. A 2007-ben életbe lépett konstrukció rendkívül költségesnek bizonyult, az Állami Számvevőszék kifogásolta annak előnytelen feltételeit.

A helyzet rendezése érdekében az MTVA 2011-ben nettó 22 milliárd forintért kezdeményezte az ingatlan megvásárlását, mivel az jóval kedvezőbb megoldást jelentett, mint a hosszú távú bérleti díjak továbbfizetése. Ez az eset is jól szemlélteti, hogy milyen súlyos pénzügyi következményekkel járhatnak az átgondolatlan, összehangolatlan gazdálkodási döntések, és hogy miért volt szükség a közmédia vagyongazdálkodásának az egységesítésére.

Az integráció másik oka a médiapiaci verseny volt. A nemzetközi vállalatok és a globális digitális platformok nagy pénzügyi és technológiai kapacitással működnek. A magyar nyelvű tájékoztatásnak, a történelmi és kulturális értékeket bemutató műsoroknak, a vidéki és határon túli közösségeket szolgáló tartalmaknak szintén erős intézményi háttérre van szükségük. E kapacitás jelentőségét nem lehet pusztán az igazgatóságok vagy az adminisztratív egységek számával mérni, a közösen finanszírozott tudósítói hálózat, a műsorkészítés technikai háttere és az archívum együtt olyan erőforrást jelent, amelyet önálló, kisebb szervezetekben költséges lehet fenntartani.

Ez az összehangolt szakmai és technikai kapacitás a magyar közmédia vitán felül álló értéke, amelynek működését és jövőjét a mostani átalakítást követően, illetve ennek során is meg kellene óvni. Éppen ezért indokolt feltenni azt a kérdést, hogy milyen konkrét működési hiba teszi szükségessé az MTI ismételt elkülönítését. A gyorsaság, a pontosság, a szerkesztői autonómia a hírügynökségi munka alapfeltétele, de a szakmai önállóság nem azonos az önálló részvénytársasági formával. Egy integrált intézményben is meghatározhatók a szerkesztői döntések védett hatáskörei. Az előterjesztőknek ezért azt kellene bizonyítaniuk, hogy a különválasztás többletelőnyei meghaladják az új szervezet működtetésének terheit.

Az MTI alaptőkéjét 5 millió forintban állapítja meg a H/799. számú javaslat; természetesen ez nem a tényleges működési költség. Itt az új vezérigazgató, a felügyelőbizottság, a könyvvizsgáló, az önálló beszámolási kötelezettség további vezetési és ellenőrzési feladatokat jelent, és joggal merül fel az a kérdés, hogy valóban a közszolgálati működés hatékonyabbá tétele indokolja‑e ezt az átalakítást, vagy annak hátterében esetleg újabb igazgatói székek, felügyelőbizottsági helyek és irányítási pozíciók létrehozásának a szándéka húzódhat meg.

A vagyonelosztás kérdése még ennél is kézzelfoghatóbb kérdés. A javaslat az MTI bejegyzése után 60 napon belül egy vagyonelosztási bizottság létrehozását írja elő, és a Független Közmédia Testületre bízza ezeket a döntéseket. Itt felmerül kérdésként, hogy mi lesz a közösen használt adatbázisokkal, archívumokkal, informatikai rendszerekkel, eszközökkel és szerződésekkel. Ki felel egy esetleges átmeneti fennakadásért? Különösen kényes a hírügynökségi adatok, fotók és archív anyagok felhasználási jogainak kérdése. A pontos felelősségi határok hiánya nem egyszerű adminisztratív kellemetlenség, hanem a tartalomszolgáltatás biztonságát és az elszámoltathatóságot is érinti.

A Független Közmédia Testület ennek a tervezett rendszernek az egyik meghatározó szereplője: tulajdonosi jogokat gyakorolna, vezérigazgatókat választana, felügyelőbizottsági tagokról és vagyonkezelői kérdésekről döntene. Igaz, hogy a javaslat tiltja az egyedi szerkesztői döntések befolyásolását, ám a személyi kinevezések, a költségvetés és az erőforrások elosztása akkor is érdemi hatalmat jelent, ha a testület közvetlenül nem szólhat bele egy műsor tartalmába. Ezért a függetlenségnek nem a testület nevében, hanem az összetételében és döntéseinek ellenőrizhetőségében kellene megmutatkozni. A közvetett befolyás ráadásul nem feltétlenül nyílt utasításokban jelenik meg, a költségvetési keretek, a vezetői megbízások és a szervezeti átalakítások együttesen meghatározhatják, hogy mely szerkesztőségek milyen mozgástérrel dolgozhatnak, ezekhez ezért világos összeférhetetlenségi és nyilvánossági szabályok szükségesek.

A megalakulás körüli események tekintetében különösen figyelemre méltó az, hogy a kilenctagúra tervezett testület három helyét az ellenzéki jelöltek számára tartották fenn, a TISZA-s többség azonban a Művelődési Bizottságban nem támogatta a Fidesz által jelölt Siklósi Beatrixot, a KDNP által jelölt Martí Zoltánt és a Mi Hazánk által jelölt Moys Zoltánt, ráadásul egészen méltatlan jelzőkkel illetve őket. A parlament így hat tagot választott meg, az ellenzéki jelöltek ebből kimaradtak. Egyetlen személy megválasztása sem automatikus, de hogy a teljes ellenzéki jelölti kör távolmaradásáról beszéljünk, az nagyon súlyos kérdéseket vet fel.

A Fidesz-KDNP és a Mi Hazánk országos listájára 2026-ban 2 816 709 szavazat érkezett. Ez nem ruház fel egyetlen jelöltet sem feltétlen megválasztási joggal, ugyanakkor a választópolgárok ilyen jelentős körének képviselete mellett, illetve annak hiányában a testületi egyensúly nem intézhető el azzal, hogy egyszerűen a betöltetlen helyekről tudomást sem veszünk. Az előterjesztett rendszernek tehát választ kell adnia arra, hogy milyen intézményi garanciák védik a másként gondolkodók részvételét és a személyi döntések tisztességét.

A másik az európai uniós összefüggés, ez sem hagyható figyelmen kívül. Emlékezhetünk arra, hogy 2010 után a magyar médiatörvényt milyen heves politikai támadások érték Brüsszelből. Az akkori Orbán-kormány következetesen visszautasította a Magyarország demokratikus elkötelezettségét megkérdőjelező vádakat, és nyíltan felvetette a kettős mérce problémáját. A kérdés ma is ugyanaz: valóban azonos követelményeket támasztanak minden tagállammal és minden politikai szereplővel szemben? A 2026-os jogállamisági jelentés előrelépésként értékelte a közmédia független irányítását célzó változásokat, miközben az új Független Közmédia Testületből valamennyi ellenzéki jelölt kimaradt. Hogyan lehetséges ez?

Tisztelt Országgyűlés! A szerkesztői autonómia próbája a mindennapi munkáltatói gyakorlat. Itt én is szeretném idehozni Gulyás István esetét, akit az M5 korábbi csatornaigazgatójaként egy kormánypárti orgánum cikke alapján távolítottak el, az „Ez itt a kérdés” című műsort levették a képernyőről, mentesítették Gulyás Istvánt a munkavégzés alól, majd biztonsági őrök kísérték ki az épületből.

Határozottan szeretnék itt is kiállni Gulyás István mellett, elfogadhatatlannak tartom azt, hogy egy több évtizedes szakmai múlttal rendelkező csatornaigazgatót ilyen körülmények között el lehessen távolítani a közmédiából. Mindez kísértetiesen emlékeztet a 2023 decemberi lengyelországi eseményekre, amikor a Tusk-kormány ‑ a miniszterelnök úr példaképeként megjelölt Donald Tusk kormánya ‑ a közmédia függetlenségének helyreállítására hivatkozva leváltotta annak vezetőit, illetve a lengyel közszolgálati hírcsatorna adása is megszűnt. Az eljárás még a sajtószabadságért fellépő nemzetközi szervezetek részéről is aggályokat váltott ki.

Önöktől ezért azt kérdezem, hogy hogyan kívánják garantálni a szerkesztői függetlenséget, ha már az átalakítás során is ilyen súlyos kérdések merülnek fel, és itt visszautalok a megelőző felszólalóra. Épp ezért a határozati javaslatoknak az elfogadása előtt egy részletes nyilvános pénzügyi és szervezeti hatásvizsgálatra is nagyon számítanánk, hiszen a vagyon és a szerződések átadására vonatkozó végrehajtási terv, a munkavállalók jogait védő szabályok és a testület ténylegesen kiegyensúlyozott ellenőrzésének a biztosítékai nem garantáltak ezek szerint.

Úgyhogy a Kereszténydemokrata Néppárt részéről a két határozati javaslatot ebben a formában nem támogatjuk, ugyanakkor együttműködünk abban, ha a továbbiakban ezek cizellálásra kerülnek. Itt szintén Hantosi képviselő úrnak: egy idézetet hozott ide, és akkor hadd emeljem ide én is a végén József Attilától, a Thomas Mann üdvözléséből „az igazat mondd, ne csak a valódit” idézetet. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(12.30)

Forrás: parlament.hu