CSÁSZÁR MARTIN (TISZA): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Első körben szeretnék köszönetet mondani a kormány tagjainak, a minisztereknek azért, hogy ezt a költségvetést így összeállították, amely méltányos és teljes körű lett. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárt padsoraiban.) A miniszterelnök érdemei mellett sem mennék el, hiszen megnéztem, 2010-ben Orbán Viktor mennyi időt szánt arra, hogy bemutassa az ellenzéknek és az országnak a költségvetést. 28 percet. (Bencsik János: Sok beszédnek sok az alja!) Ezzel szemben Magyar Péter 126 percben mondta el önöknek, amiből sajnos nem sikerült felkészülniük ennyi idő alatt, de majd rövidítjük ezeket az időket, hogy az iskolában lévőkhöz hasonlóan tudjanak felkészülni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Láttam, hogy az ellenzéki képviselők nem voltak támogatók, amikor a miniszterelnök bejelentette, hogy 15 százalékról 9 százalékra csökken a minimálbér személyi jövedelemadója. Akkor sem tapsoltak, amikor a családi pótlék megduplázásáról beszélt, és akkor sem, amikor a rendvédelemben, a szociális ágazatban, az egészségügyben történő két számjegyű béremeléseket jelentett be. Kérdezem én: miért nem örülnek ennek? Miért nem támogatják azokat az intézkedéseket, amelyek az emberek életét könnyebbé tehetik? Lehet, hogy Orbán Viktor úgy gondolja, a Jóisten még négy évet szánt neki, de az önök mostani viselkedése alapján úgy látom (Takács Péter: Ügyesen felolvassa!), hogy önöknek ez a négy év is sok lesz, amit most kaptak.

Persze megértem a csalódottságukat, hiszen bizonyára önök is felteszik maguknak azt a kérdést: ha a TISZA már az első évben képes ilyen intézkedéseket meghozni, akkor önöknek 16 év alatt miért nem sikerült? Kedves fideszes képviselőtársaim, ilyen érzés, amikor a költségvetés nem a politikusok és a hozzájuk közel állók érdekeit szolgálja, hanem végre az emberekét. Ilyen érzés, amikor a pénz nem tűnik el a rendszerben, hanem visszajut azokhoz, akik megdolgoztak érte. (Taps a kormánypárt padsoraiban.)

Tisztelt Ház! Egy költségvetés több puszta számsornál. Megmutatja, merre akarja vinni a kormány az országot, mire ad pénzt és milyen felesleges költekezést állít le. Ez a kormányprogram valódi próbája. Milyen konkrét lépéseket teszünk az adott évben a vállalásaink megvalósításáért? Érdekes, hogy ma két költségvetés is az asztalunkon van: a TISZA első költségvetése (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nincs!) és a bukott Orbán-kormány utolsó költségvetése. Utolsó költségvetése. A TISZA-kormány most jelentette be az első költségvetését a négyéves ciklusra. A vállalásainkat lépésről lépésre, költségvetésről költségvetésre váltjuk valóra. Egy világos cél van: végrehajtani a programunkat és végre európai pályára állítani Magyarországot.

Ma azonban még szavazunk az Orbán-kormány utolsó megbukott költségvetésének módosításáról. A Fidesz-kormány alatt született 2026-os költségvetést kell helyrehoznunk, egy úgynevezett bűnben fogant költségvetést. (Zaj a Fidesz és a KDNP padsoraiból. Közbeszólások: Hú! ‑ Takács Péter közbeszól.) Önök ‑ ezt, Takács úr, ön is tudja ‑ 3,7 százalékra tervezték a hiányt. (Velkey László György az ellenzéki képviselők felé: Lehet megtanulni a nevét!) A Pénzügyminisztérium átvilágítása szerint a kormányváltás nélkül a hiány 8,3 százalék lett volna. Ez nem kerekítési hiba, ez a tervezett hiány több mint kétszerese. Két lehetőség van, tisztelt képviselőtársaim: vagy az önök kormánya nem tudott tervezni, vagy tudta, hogy a terv tarthatatlan, és mégis hazudott az országnak. Ez lett volna az a híres kormányprogram, hogy „folytatjuk”?

A 2027-es költségvetés ezzel szemben az igazságosság és a fejlődés költségvetése lesz. Nem sok meglepetést találnak majd benne, mert a legfontosabb elemeit már olvashatták a TISZA programjában. Úgyis gyakran idéznek belőle! De azt látom, hogy önök nem igazán értik, miről is szólt ez a közel kétórás felszólalás, ezért önöktől vettem… (Rétvári Bence: Több mint kétórás!) Igaz, közel kétórás. Köszönöm! (Rétvári Bence: Több, több!) Ezért önöktől vettem egy ötletet, mert úgy tudom, hogy önök így szoktak kommunikálni, és csináltam én is egy ilyen szófelhőt, hátha így jobban megértik majd, amit mondani akarunk. (Felmutat egy lapot. Taps a kormánypárti padsorokban.)

(16.00)

Itt van benne: nyugdíjemelés, családi pótlék, az ápolók és a pedagógusok, a szociális dolgozók béremelése is. Ezt mind kihallhatták volna a beszédből, de ha nem, akkor ezt a képet átküldöm önöknek.

Önök viszont pár dolgot biztos, hogy hiányolni fognak belőle: nincsenek benne a túlárazott szerződések, „tesókának” diplomata-útlevél (Derültség a kormánypárt soraiban.), letelepedési kötvények, kastélyok, sem jachtok, és a „korrupció” és a „propaganda” szót sem fogják megtalálni benne. Ez önöket talán szomorúsággal tölti el, én viszont ehhez tiszta lelkiismerettel tudok odaállni. (Taps és közbeszólások a kormánypárt soraiban: Így van!)

Tisztelt Ház! Az igazságosság és a fejlődés költségvetése hazánk újraépítéséről szól. A munkából élőknek több marad, a családok és a nyugdíjasok nagyobb biztonságot kapnak, az elhanyagolt közszolgáltatásokra több jut. 16 év után megfordítjuk a sorrendet: a magyar állam azokért dolgozik, akik életben tartják. Egyszerre adunk többet az embereknek és hozzuk rendbe a pénzügyeket. Azt kérem a Háztól, hogy legyen végre egy költségvetés, amelyre mindenki számíthat, a nyugdíjas, aki januártól magasabb minimálnyugdíjat kap, az ápoló, akinek emelkedik a fizetése, és a család, amely a duplájára emelt családi pótlékot kapja. Legyen az első költségvetésünk az igazságosság és a fejlődés költségvetése!

Végezetül pár szót szeretnék szólni október 23-ához közeledve. Nemzetünk történelmében többször is válaszúthoz érkeztünk: 1848-ban, 1956-ban és 1989-ben. Ezekben a sorsfordító pillanatokban mindig voltak, akik a félelem ellenére is kimondták, amit igaznak tartottak és kiálltak a szabadságért. 1956-ban a magyarok nemet mondtak az elnyomásra, nemet mondtak arra, hogy a hatalom szabja meg, mit gondolhatnak és mit mondhatnak. Nemet mondtak arra, hogy a rádióban és az újságokban csak a hatalom hangja szóljon. Szabad országot akartak, ahol az ember maga dönthet a sorsáról.

1956 öröksége ma is kötelez bennünket arra, hogy az állam az emberekért legyen, ne az emberek az államért, hogy a közintézmények, a média, az egyházak is az embereket szolgálják, ne a hatalom érdekeit, és arra, hogy a szabadságot minden nemzedék megőrizze és továbbadja. Nekünk ma éberséggel, becsülettel és bátorsággal kell helytállnunk (Moraj a Fidesz és a KDNP soraiban.), így lehetünk méltók azokhoz, akiknek a szabadságért életükkel kellett fizetniük. Örök tisztelet a hősöknek, örök tisztelet azoknak, akik az életüket adták a magyar szabadságért. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárt soraiban.)

Forrás: parlament.hu