1956. október 23-án Budapesten békés egyetemi diáktüntetésből országos jelentőségű forradalom bontakozott ki a kommunista diktatúra és a szovjet befolyás ellen. 

Szabadságot követeltek

A megmozdulás előzménye az egyetemisták október 22-i szervezkedése volt: a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatói 16 pontban fogalmazták meg követeléseiket,

köztük a szovjet csapatok kivonását, a többpárti választásokat, Nagy Imre kormányfővé történő kinevezését, a sajtószabadságot és a politikai foglyok szabadon bocsátását. 

Október 23-án délelőtt a hatalom előbb megtiltotta, majd engedélyezte a délutánra meghirdetett tüntetést. A diákokhoz egyre több budapesti lakos csatlakozott. A demonstrálók a Petőfi-szobornál gyülekeztek, ahol Sinkovits Imre elszavalta a Nemzeti dalt, majd a tömeg egy része a Margit hídon át a Bem József térre vonult. A lengyelországi reformmozgalommal vállalt szolidaritásból szervezett megmozdulás itt már egyértelműen a magyarországi politikai változások követelésévé vált. 

A résztvevők a nemzeti függetlenséget, a szabadságot és a demokratikus átalakulást éltették, a magyar zászlókból pedig kivágták a kommunista államcímert.

A lyukas zászló a forradalom egyik legfontosabb jelképévé vált.

A Bem téren délután Veres Péter, a Magyar Írók Szövetségének elnöke felolvasta az írók kiáltványát, az egyetemisták pedig ismertették követeléseiket. A tüntetés ezután sem ért véget: a résztvevők a Parlamenthez vonultak, ahol késő délutánra becslések szerint mintegy kétszázezren gyűltek össze. 

A Kossuth tértől a Rádióig

A Kossuth téren a tömeg Nagy Imrét követelte, akit sokan az 1953-ban megkezdett reformpolitika folytatásától remélt változások vezetőjének tekintettek. Közben a főváros más pontjain is egyre feszültebbé vált a helyzet. 

A tüntetők egy csoportja a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai székházához ment, hogy követeléseiket az ország nyilvánossága előtt beolvassák,

ezt azonban nem engedélyezték. Este nyolc órakor Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártjának első titkára rádióbeszédben elítélte a tüntetést, amelyet ellenséges, nacionalista megmozdulásként értékelt. Beszéde tovább fokozta a felháborodást. 

Este kilenc óra körül Nagy Imre megjelent a Parlament erkélyén, és beszédet mondott az összegyűlteknek. Reformokat ígért, de felszólalása sokak számára csalódást okozott, mert nem adott egyértelmű választ a tüntetők valamennyi követelésére. 

Október 23-a estéjén a békés tömegmegmozdulás fegyveres felkeléssé alakult.

A Magyar Rádió épületénél a tüntetők és az épületet védő fegyveres erők között egyre súlyosabb összecsapás bontakozott ki. Az épületet védő államvédelmi erők és a tüntetők közötti konfliktusban lövések dördültek el, majd este kilenc és tíz óra körül megkezdődött a rádió hajnalig tartó ostroma. A felkelőkhöz fegyverek kerültek, és a harcoknak már az első éjszakán halálos áldozatai voltak. 

Ledőlt Sztálin szobra

Ezzel párhuzamosan

a Dózsa György úton összegyűlt tömeg ledöntötte a diktatúra egyik legfontosabb jelképét, a hatalmas Sztálin-szobrot,

nagyjából este fél tízkor. A szobor ledöntése a kommunista rendszerrel való nyílt szakítás szimbólumává vált. 

Az éjszaka folyamán a pártvezetés rendkívüli ülést tartott, intézkedett a felkelés leveréséről, és szovjet katonai segítséget kért. Október 23-ról 24-re virradó éjjel szovjet harckocsik vonultak be Budapestre, miközben a rádiónál tovább folytak a harcok.

Hetven évvel később, 2026. október 23-án Magyarország ennek a történelmi fordulatnak, a nemzeti függetlenségért és a politikai szabadságért vállalt küzdelem kezdetének állít emléket.

+ −