A politikai korrektségről, a társadalmi tabukról és a pszichiátria működéséről is vitázott Puzsér Róbert és Feldmár András a „Tabu vagy nem tabu” című, az Inga közösségi térben tartott beszélgetésen.
Puzsér szerint a politikai korrektség a hatalmi viszonyok fenntartásának eszközévé válhat,
mert a megbélyegzéstől és kiközösítéstől való félelem öncenzúrára készteti az embereket, miközben a tudományos kérdéseket nem dogmákkal, hanem nyílt vitával kellene kezelni.
Feldmár egyetértett a tabusítás bírálatával, és azt állította, hogy a pszichiátria gyakran betegségként címkézi a társadalmi normáktól eltérő viselkedést. Példaként a gyász időtartamának diagnosztikai megítélését hozta fel, és úgy vélte, az embereknek joguk lenne saját módjukon feldolgozni veszteségeiket.
Szeretet és hatalom
A beszélgetésben a szeretet és a hatalom ellentétét is vizsgálták: Feldmár szerint az LSD-hez kapcsolódó tudatállapotok az emberek közötti összetartozás felismerését segíthetik,
míg a kokain a hatalom illúzióját erősíti.
Az abortusz kérdésében Feldmár hangsúlyozta a nők döntési jogát, ugyanakkor az abortuszt egy élet megszakításaként értelmezte, amelynek tényét szerinte nem szabad eltagadni. Különbséget tett azonban a cselekedet megítélése és az ember megbélyegzése között: álláspontja szerint a bűntudat és a szégyen helyett az őszinte szembenézésnek van jelentősége.
Puzsér ezzel kapcsolatban az apák döntési jogát, a fogamzásgátlás szerepét és a nehéz körülmények közé születő gyermekek sorsát is felvetette.
AI-aggodalmak
A mesterséges intelligencia térnyeréséről és az emberiséget fenyegető civilizációs válságról eltérő hangsúlyokkal beszéltek. Puzsér attól tart, hogy a mesterséges intelligencia fokozatosan kiválthatja az emberi munkát, idővel akár az alkotótevékenységet is, miközben a felhasználók elégedettségét előbbre helyezheti az igazságnál. Ezt a működést olyan politikusokéhoz hasonlította, akik a problémák megoldása helyett azt mondják választóiknak, amit azok hallani szeretnének.
Feldmár szerint a mesterséges intelligencia képes lehet az empátia utánzására,
de ez nem azonos a valódi emberi átéléssel; úgy vélte, a technológia inkább a túlélést szolgálja, mint az általa spontaneitással, szeretettel és szabadsággal azonosított életet.
Puzsér a világvége egyik lehetséges formáját a fogyasztói tömegember elterjedésében, a személyiség és a helyi kultúrák háttérbe szorulásában látta, amelynek tünetei szerinte a környezeti válságban és a politikai polarizációban is megmutatkoznak.
Feldmár ezzel szemben arra figyelmeztetett, hogy a jövőre vonatkozó félelmeket nem szabad bizonyosságként kezelni: sem az optimizmust, sem a pesszimizmust nem tartja megalapozottnak,
helyettük a reményt és a jelen megélését hangsúlyozta.
Szerinte a válságokra hivatkozó félelemkeltés az emberek manipulálására is alkalmas, ezért különösen fontos megkülönböztetni a tényleges veszélyeket a róluk alkotott elképzelésektől.