VÉGRE TÖRTÉNIK VALAMI A NŐK VÉDELMÉBEN!
A Tisza-kormány tegnapi bejelentése, miszerint kezdeményezik az Isztambuli Egyezmény ratifikációját, és több más, a nők biztonságát és önrendelkezését érintő intézkedést is bevezetnének, fontos és örömteli hír. Sok évnyi várakozás, küzdelem és következetes munka után végre úgy tűnik, hogy a nők elleni erőszak és a nőjogi kérdések nemcsak politikai kommunikációs témaként, hanem megoldandó társadalmi problémaként is megjelennek a kormányzati cselekvésben.
Szerintem most fontos, hogy megálljunk egy pillanatra és ne felejtsük el az elmúlt évtizedek munkáját! Civil szervezetek, jogvédők, áldozatsegítő szakemberek, nőjogi szakértők, kutatók, aktivisták, civilek és politikai szereplők dolgoztak azért, hogy ezek a kérdések napirenden maradjanak. Petíciókkal, szakmai javaslatokkal, kutatásokkal, demonstrációkkal, személyes történetekkel és rengeteg sokszor láthatatlan munkával próbálták elérni, hogy változzon valami. Ez a mostani előrelépés az ő munkájuknak is az eredménye, és fontos, hogy ezt ne felejtsük el.
Most sok helyen olvasni, hogy az időzítésen vannak fenn akadva és reakcióként aposztrofálják a történéseket, merthogy Varga Judit parlamenti meghallgatása és a félmeztelen nős plakáttal kapcsolatos ügy után érkezett a bejelentés. Elképzelhető, hogy ezek az események előrehozták a bejelentést, vagy politikailag sürgetőbbé tették az intézkedéseket. Az viszont a közlésekből és a civil szervezetekkel folytatott korábbi egyeztetésekből is látszik, hogy az előkészítő munka már korábban megkezdődött. És őszintén? Ha ez politikai reakció is volt, kit érdekel? Legalább jó reakció volt, merthogy az előző kormányi is reagált a téma kapcsán, csak nem így = nem jól.
2023. november 25-én, a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapján néhány korábbi párttársammal demonstrációt szerveztünk a Karmelita elé. Meglehetősen erős demonstrációt sikerült összehozni, mert az akciónk átütötte a Fidesz-kormányzat „semmire nem reagálunk” ingerküszöbét is. Annyira kellemetlen volt számukra az egész, hogy szinte azonnal megszületett a válasz. A mellékelt közlemény kiválóan megmutatja, hogyan viszonyult a Fidesz ehhez a kérdéshez. A nők elleni erőszakról, az áldozatok védelméről és a szükséges intézkedésekről egyetlen érdemi mondat sem szólt, helyette kaptunk migránsozást, gyurcsányozást, sorosozást és brüsszelezést. Ez volt a válasz egy, a nők biztonságáért szervezett demonstrációra.
Ha tehát a Tisza politikai okból is érezte szükségét annak, hogy reagáljon, vagy most tegye meg ezt a bejelentést, legalább úgy reagált, hogy az a magyar társadalom előremenetelét és jobbítását szolgálja. Úgyhogy engem őszintén nem érdekel sem az, hogy miért most és miért így, sem az, hogy ki mit gondol a bejelentés körítéséről, vagy a hatalmas plüss szívecskés fotóról. Csak az érdekel, hogy az évtizedes munka beérett és végre esély van arra, hogy a magyar nők nagyobb biztonságban lehessenek.
Persze a bejelentés még nem azonos a megvalósítással. A ratifikáció, a jogszabályi változások, az áldozatsegítő rendszer megerősítése és a megfelelő intézményi háttér kialakítása még előttünk áll. A gyakorlatban fog kiderülni, hogy mennyire lesznek valódiak és hatékonyak ezek az intézkedések. De most örüljünk egy kicsit! Hosszú évek után végre van okunk bizakodni abban, hogy a nők biztonsága és méltósága nemcsak szép politikai mondatok szintjén lesz fontos.
