Ma is azt gondolom, hogy egy egyszeri (azonnali) jelentős béremelés lett volna az egyetlen hatékony eszköz a kormány kezében az egészségügyben uralkodó depresszív hangulat megváltoztatására. (S később -talán jövő ilyenkor - jöhettek volna a cellás jövedelmi finomhangolások egy jövőbemutató reform részeként.)
———
Ugyanezt elmondhatjàk az oktatás, kultúrális szféra, rendvédelem, stb. érintettjei is. S természetesen valamennyinek igaza is lenne.
———-
A valódi politikusi bölcsesség próbaköve egy ilyen történelmi helyzet. Az a személy, aki páratlan emberi teljesítmény bemutatásával politikai földcsuszamlást idézett elő, a felbukkanásától a választásokig hallatlan bizonyossággal érzett rá arra, hogy ez a társadalom mit akar hallani tőle, s mik azok a hívószavak, gondolatok, amik rendkívül széles társadalmi kōzegben válhattak mozgósító erővé.
————-
Az egyik legsikeresebb mozgósító erő a magyar egészségügyi ellátórendszer általános kritikája volt. Sokan gondolták azt, hogy a győztes választásokat követő pozitív változások ezen a területen relatíve gyorsan bekövetkeznek.
(Holott tudtuk, hogy ez irracionális elvárás, hiszen ennek a szektornak igazi sajátossága az, hogy valódi változásokhoz tényleg következetes döntések sorozata és jó sok idő kell.)
—————-
Mindjárt karácsony lesz, s történik, ami történik.
Történtek pozitív lépések ?
Igen, történtek.
Boldogan és elégedetten figyeljük a folyamatok irányát ?
Nem igazán.
——————-
A választások óta írt posztjaimban a sokat megélt, aggodalmaskodó kibic pozíciójából véleményezem a történéseket. S persze folyamatosan olvasom mások véleményét, beszélgetek pályatársaimmal, s másokkal is, akik hasonlóképpen élik meg ezeket az időket: várjuk a kormány pozitív döntéseit, jövőbe mutató terveit. Türelmesen, de lassan növekvő frusztrációval.
————-
Mi, akik mindennap tesszük a dolgunkat (nemcsak szavaztunk, dolgozunk is !), mérlegeljük a kormányzati intézkedéseket , belátjuk azt, amit be kell, elfogadjuk azt, amit el kell , s addig is vállunkon visszük ennek a társadalomnak minden nyavalyáját - szóval mi egy kicsit többre vágyunk, mint ami ebben a kormányzati fázisban jut nekünk.
—————
Jó lenne egyfajta bizalmi partnerkapcsolat, párbeszéd a tervekről és a megvalósítás útjairól. Jó lenne egyfajta felnőttek közti beszélgetés: “nézzétek, ez van itt, ezt találtuk, s ez nem teszi lehetővé, hogy beváltsuk a kampányban tett igéreteinket. Mit gondoltok, mit tegyünk ebben a szar helyzetben, hogyan tudjuk veletek elhitetni, hogy a javatokat (s nem a javaitokat) akarjuk ? Stb.” Hogyan tudnátok minket tovább támogatni , mit tehetünk ezért ?
Hű , de bizarr.
Vajon mit válaszolna erre az az ápolónő, aki most a cellás bérrendezésben méricskéli magát, vagy az a becsületes magyar vállalkozó, aki harminc éve építgeti a családi céget és most fejbe veri a vagyonadó ?
—————
Piha, egyre demagógabb szövegeket írok.
Abba is hagyom - egyelőre.
