Nincs jó címe egy ilyen közleménynek. Corporate-nyelven el lehetne kenni a „reorganizálás” eufemizmusával vagy a „hatékonyságnövelés” őszintétlen semmitmondásával azt, amit most bejelenteni készülök, de nekem egyik sem stílusom. Ezért azt írom le, ami a valóság - elvégre újságíró vagyok.
A hír röviden ennyi: a Partizán a 72 fős stáb 26 százalékától kénytelen megválni, a nyár végén kinevezett főszerkesztő pedig az év végével lemondott a pozíciójáról. Sok híroldal csak ennyit fog írni, hiszen így ez egy kattintékony cím - ráadásul igaz is. A teljes igazság ennél persze összetettebb, és mivel a Partizán eddig is az igazságnak kijáró figyelemért küzdött, tartozom annyival a távozó kollégáimnak és nektek is, hogy egy ilyen minket érintő, fájó témánál se tegyek másképpen. Már csak azért sem, mert a döntés felelőssége az enyém. Szóval, akit több érdekel mint a puszta cím, annak szól a hosszabb kifejtés.
Április 12-e egy tizenhat éves állapotot zárt le, többek között a magyar nyilvánosságban is. A Partizán ebben a tizenhat évben lett az, ami: aktivista médiumnak indultunk (Slejm – a torkon ragadt politika), és ebből váltunk világnézetileg elkötelezett, rendszerkritikus műhellyé. Ahogy azt korábban több interjúmban is jeleztem, a Partizán arra a nyilvánosságra adott válasz volt, amelyet az elmúlt rendszer, a NER hozott létre. Egyszerre volt és van jelen benne a hatalmat ellenőrző újságírás legnemesebb hagyománya és a véleményműfaj vitára hívó hangja: mindkét hagyomány (és ezek árnyalatai) fontosak, meghatározóak a működésünkben. A szervezetet, amit építettünk, és a napi működésünket ugyanakkor arra a környezetre szabtuk, ahol nincs tisztességes közmédia, és ahol a kereskedelmi médiumok döntő többsége is politikai kézivezérléssel, cenzúrázva vagy öncenzúrázva működött. Ezek a viszonyok most végre valahára változóban vannak: hogy milyen mértékben, arról egyelőre korai ítéletet mondani.
A választásokat követően főszerkesztőváltás zajlott le a Partizánban, és az új főszerkesztő, az általa felkért szakmai csapattal, erre a megváltozott környezetre tervezve jelölte ki az új irányvonalat. Ennek számos fontos tartalmi eredménye lett az elmúlt hónapokban, amiért köszönettel tartozom a csapatnak. Ugyanakkor az is láthatóvá vált, hogy az új tartalmi irányokhoz és fejlesztésekhez kisebb stáb kell, mint amekkorával eddig dolgoztunk: több feladatkör megszűnt vagy átalakult, annak ellenére, hogy az azokat ellátó kollégák éveken át nagy tudással és szorgalommal dolgoztak a Partizán sikerén.
A Partizán nonprofit műhely: nincsenek hirdetők, sem szponzorok, akik a működésünket finanszíroznák. Bevételeink közel 70 százalékát az 1 százalékos felajánlások és a havonta nagyjából 6000 egyéni támogatónk biztosítja, a fennmaradó részt hazai és nemzetközi pályázatok, youtube, rendezvény értékesítési és merch bevételek jelentik. A jövő évünk, köszönhetően a rekordszámú 1 százalékos felajánlónak akik a bizalmukkal megtiszteltek bennünket, biztos alapon áll. De felelősen kell bánnunk a ránk bízott erőforrásokkal: tartozunk a támogatóinknak, vagyis nektek, és a saját szakmai meggyőződésünknek is azzal, hogy nem pazaroljuk a ránk bízott pénzt. Ma még nincs pénzügyi problémája a Partizánnak. Éppen ezért lépünk most, és nem akkor, amikor már baj van.: ez következik a kuratóriumi elnöki felelősségemből is. Olyan szervezetet akarok vezetni, amely annyi embert foglalkoztat, amennyinek értelmes munkát és biztos fizetést tud adni, és amely a nézők pénzét arra költi, amiből műsor lesz.
Amikor a főszerkesztővel a jövő évi tervezés során értékelnünk kellett a lehetőségeinket, nem feloldható nézetkülönbségre jutottunk abban, hogy milyen szervezeti változások elkerülhetetlenek a fenntartható működésünkhöz, vagyis ahhoz, hogy a Partizán a lehető legjobban szolgálja a NER évei után is a támogatóit, a nyilvánosságot és a magyar demokráciát. A helyzettel szembesülve Földiák Vince úgy döntött, hogy az év végével lemond a főszerkesztői posztról, és újságíró-szerkesztőként folytatja a munkát a Partizánban. Az elmúlt hónapokban végzett munkáját köszönöm, és örülök, hogy újra látni fogjátok őt a csatornán.
A szervezeti egységekkel történt egyeztetést követően a vezetőtársaimmal a munkatársi állomány 26 százalékát érintő létszámcsökkentés mellett döntöttünk. A döntésről a teljes stábot tájékoztattuk, majd tárgyalást kezdeményeztünk a szakszervezettel. A szakszervezet a szervezet delegációjához partneri módon állt. A vezetőség szakmai helyzetértékelését, a tágabb médiapiaci analízisét tudomásul vette, azt nem vitatta. A tárgyalás során, a munkavállalói érdekeket következetesen képviselte, ezzel a közös megegyezés feltételeit javította. Így végül a nehéz helyzet ellenére a munkáltató és a szakszervezet partnerségben tudta kialakítani a közös megegyezés kölcsönösen méltányos feltételeit, amely feltételeket a szakszervezet támogathatónak, elfogadhatónak tartott.
Itt tartunk most. Tudom, hogy kevesebb mint fél éven belül ez a második nagy változás a Partizánban, és értem, ha ez nyugtalanít benneteket. De nem vagyunk ezzel egyedül: ezekben az időkben sok szerkesztőség kényszerül hasonló számvetésre. Akármennyire is fájdalmas és az érintettek számára emberileg megterhelő, de ettől még természetes következménye mindez Magyarország mozgásba jött politikai berendezkedésének.
Év végéig a főszerkesztő és az általa felkért helyettesek végzik a Partizán tartalmi irányítását. A főszerkesztő lemondását követően ugyanakkor középtávon a tartalmi vezetés feladata a kuratóriumi elnökre, vagyis rám száll vissza. Kész tervet ma nem ígérek: azt a csapattal közösen dolgozzuk majd ki. Kincstári duma, de ettől még igaz, hogy elkötelezett vagyok a Partizán sikerre vitelében, releváns sajtószakmai műhelyként történő újrapozícionálásában, és annak bizonyításában, hogy képesek vagyunk továbbra is a kiemelkedő nézői érdeklődést és bizalmat kiérdemelni. A továbbra is velünk maradó munkatársaimmal erre szövetkezünk, és ennél kevesebbet nem is látnánk érdemesnek megcélozni.
A távozó munkatársaimnak elsősorban a köszönetemet szeretném kifejezni: a munkátok nélkül a Partizán nem lenne az, ami. Sajnálom, hogy csalódást kellett okoznom nektek, és sajnálom, hogy ilyen formában ér véget a közös munkánk. Nincs jó búcsú ilyenkor, ezért nem is akarom elnyújtani: köszönök minden erőfeszítést, köszönöm a Partizánba tett munkátokat!
Kedves nézőnk, még kedvesebb támogatónk: figyelmed és a forintjad egyaránt olyan érték, amellyel nem lehet könnyelműen bánni. A nyár vége óta bejelentett terveinken továbbra is dolgozunk, hamarosan startol a Kelet-Partizán névre hallgató Szabolcs megyei projektünk, és készülünk még más, izgalmas projektekkel. Nem kérem tőletek, hogy előre szavazzatok bizalmat, mert azt ki kell érdemelnünk, és meg is fogunk érte dolgozni. Azon fogunk fáradozni, hogy a Partizán fontos maradjon nektek, pontosabban hogy új formákban maradjon fontos nektek és minden eddiginél relevánsabb legyen a teljes nyilvánosság számára. Létérdekünk, hogy ezt elérjük. Dolgozni is ezért fogunk, pontosan, szépen: hogy a Partizán ott maradjon a szívetek legközepében.
