Magyar Péter a levéltár vezetőjével viteti el a balhét a Tiszás ügynökbotrány miatt. Nem a Tisza-kormány vállalja a felelősséget a hibáért, hanem rákeni az egészet az ügybe a saját akaratán kívül bekerült háttérintézmény vezetőjére. Beáldozzák Cseh Gergő Bendegúzt, hogy mentsék Magyar Pétert, Ruff Bálintot és Tarr Zoltánt. Nem egy bátor hozzáállás, az már biztos.
A bejelentéskor Magyar Péter saját magát magasztalta, hogy ez mekkora előrelépés. Aztán amikor kiderült, hogy a kivitelezést durván elrontották, hirtelen már nem az övé volt az ügy, másra hárította a felelősséget, és mosta kezeit.
Olyan hibát követtek el, ami védhetetlen. Összemosták a megfigyelőt a megfigyelttel, a bűnöst az ártatlannal. Ahogy a régi kommunisták is szerették volna.
Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy Magyar Péter hétfőn azt bizonygatta a Parlamentben, hogy neki kormányfőként semmi köze a levéltárhoz, az az Országgyűlés szerve. Most meg simán bejelenti, hogy a vezetőjének mennie kell. Az egyik pillanatban a saját beosztottja, a másik pillanatban semmi köze hozzá.
Össze-vissza beszél, kapkodva, önfejűen hibás döntéseket hoz, és a saját átgondolatlan döntéseiért utólag mást hibáztat.
