A honvédelmi tárca szekrényeiből most nem a molyrágta egyenruhák, hanem a csontvázak hullanak ki. És úgy tűnik, van belőlük bőven.
Ahogy sorra nézzük át az előző időszak beszerzéseit és kiadásait, egyre érdekesebb tételek kerülnek elő: több tízmilliós magánutakra igénybe vett személyvédő katonák és vadászatbiztosítások, luxusautó, és egy angol céggel kötött, mintegy 12 milliárd forintos tanácsadói megbízás – többek között szabályzatokra, vezetői tréningre és még egy olyan egyenruhára is, amely végül nem is lett rendszeresítve.
Magyarán: a Magyar Honvédségnek nem volt elég jó, ami itthon volt – nem tudtak itthon szabályzatot írni? Meg sem próbálták, de egyenruhát is Londonból kellett volna importálni. Persze „csak” 12 milliárdért.
A kérdés nem az, hogy ki tud erről a leghangosabban magyarázkodni. A kérdés az, hogy ki, mire, milyen jogcímen és mennyi közpénzt költött el?
A feltárt ügyek miatt ismeretlen tettes ellen feljelentést teszünk. A jogi minősítés és a felelősség megállapítása pedig a nyomozóhatóság feladata.
Egy dolog azonban már most látszik: a szekrényajtó kinyílt. És minél mélyebbre nézünk benne, annál több ilyen dokumentum kerül elő.
A közpénz ugyanis nem arra való, hogy magánkényelmet finanszírozzon. Ha pedig valaki ezt másképp gondolta, most itt az idő, hogy ezt a nyomozóknak is elmagyarázza.
