Mondanám én, hogy Magyarország rossz külpolitikát folytat, és büszkén vitába szállnék a kormánnyal. Mondanám, de nem tehetem. Nem azért, mert hirtelen megvilágosodtam, és beláttam volna, hogy milyen zseniális irányba haladunk, hanem az ennél sokkal prózaibb és rémisztőbb valóság miatt: Magyarországnak a jelen pillanatban nincs külpolitikája.
Ahogy nincs energetikája és nincs semmiféle magyarság- vagy kultúrpolitikája sem.
Ami helyette van, az a tiszta, vegytiszta rombolás. Intézmények szétverése, szakemberek eltávolítása, politikai és üzleti bosszúhadjáratok, meg a pitiáner, Kádár-rendszerből ismert “utánanyúlás” a háttérben. Az új garnitúra öt hónapja mást sem csinál, mint pozíciókat rabol, és tisztogat a „rendszerváltás” hamis jelszava alatt.
A működésképtelenség és a káosz ráadásul már a minisztériumok folyosóin is kézzelfogható. Elképesztő, de jó néhány minisztériumnak a mai napig nincs Szervezeti és Működési Szabályzata (SZMSZ). Az ott dolgozók azt sem tudják, mi a feladatuk, a hatáskörük vagy a felelősségük. Mivel a rendszer teljesen lebénult és érdemi munkavégzés nem folyik, eljutottunk oda, hogy a kormány által előterjesztett jogszabálytervezetek döntő többségét külsős ügyvédi irodák készítik elő a minisztériumi apparátus helyett.
(...)